A fiú, aki egyszer voltam

A fiú, aki egyszer voltam

 

Írom mostan múltamnak versem,

A fiú, aki voltam, alig tizenhat évesen.

Ki eldobott egy életet, tizenhetedig évének derekán,

Kinek azóta sem fordult meg; jó, és hű szerető oldalán.

Írom most néked… legnehezebb álmodat megcsináltad,

Még akkor sem hittél benne, mikor már a harmadát írtad.

Voltak nehéz napok, amikor megálltál az úton,

Így kellett lennie, én vagyok, a Te jövőd, s ezt egy percig sem bánom.

Így sikerült, soha egy percig se bánd,

Akivel először osztottad meg, kéri majd hamar, többé ne utáld.

Látom rajtad Te gyerek, ha a múltba tekintek,

Bennem is az a tűz ég, melytől egykor óva intettelek.

Most még hozzád beszélek… mostan ragadt kezembe könyved,

Hinned kell a holnapban, hogy hallod még a szót… Szeretlek.

Ebben hisznek gyermekeink… milliónyi sejt, betű mind külleme,

Te még tele lendülettel, én meg rutinnal írom, ilyen egy vers jelleme.

 

Írom neked versem, mely már lehet, már az utolsó,

A legmelegebb nyári napon is hidd, rád hullhat a hó.

Felrúgod majd az úton, pár bebetonozott szabályod,

Mert hiszed azt erősen, őt hamar megtalálod.

Lesz olyan, tudd, aki ezt meg is érdemli,

De hogy mit hozhat a jövő, még művem sem sejtheti.

De a lány pillantásától, nem megy tovább az idő,

Hiszed majd erősen, ő a minden, ő a jövő.

Vasakaratod erőt vesz rajtad, s angyalszárnyai reptetnek,

Gondolod majd sokáig, az írott jövő egymásnak teremtett.

De ne fájjon majd annyira, mert lehet ez csak egy rossz hit,

Kellett néked ő, mert csak ő nyithatta ki, az égnek kapuit.

Ebben ő nem hisz, de nincs rá szükség, hogy higgyen,

Te majd pontosan tudod jól, mit kell, hogy magával vigyen.

Nem érti majd, de mikor már távol lesz a jövőtől,

Akkor kéri talán számon, a múltat az időtől.

 

Jó fiatalságom! Tiéd minden dicséret, s tiéd minden trófea,

De lesz majd egy hamarosan, ki mindennek a bajnoka.

Már szemezget a sorral, hol majd mindenkit letaszít,

Ő lesz a mindenség, aki a legfényesebben vakít.

Te kis tizenhét éves, még nem fogtad fel, mit is csináltál,

Nagy kincseket adott az ég, s te mindent elástál.

Ássák is páran, de tagadják, hogy nem,

Magyarázzák is maguknak, ez soha nem lesz szerelem.

A fájdalom majd múlik, egyszer túl leszel rajta,

Csodálod majd néha, hogy az megtörtént valaha.

Az soha, rossz, rémes álom,

De amit írtunk az létezik, csak ezen a világon.

A fájdalom egy hegy, melyre fel lehet mászni,

Ha a tetejére kerülsz, soha többé nem fog fájni.

Csak hidd, hogy amit elterveztél, meg tudod csinálni,

Én csak írtam, Te pedig túl nagyot tudtál álmodni.

 

2015.03.10.

 

Horváth Szabolcs
Author: Horváth Szabolcs

Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díját 2021-es évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent kötetei: A Háromszázak...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »

Megszentelt helyek

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  

Teljes bejegyzés »

Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »