Itt van a tök, itt van újra,
Narancssárga énnekem,
Ördög tudja, hogy mi okból,
Megeszem és megeszem!
Felmászok egy jó nagy fára,
Arról nézek szerte épp,
Hogy meglássam igen gyorsan,
Hol hevernek szanaszét.
Mosolyogva néztem én le
És rajongva a földre,
Így esett a pillantásom
Egy óriás nagy tökre.
És valóban tökkel a föld
Csak megtelik, sárgállik,
Fatetőmről is látszik, hogy
Vacsorámmá mely válik.
Leveszem szép óvatosan,
Csendesen zsákba teszem,
Majd felveszem a hátamra,
Vityillómba elviszem.
Aludjál hát, szép sárga tök,
Aludjál csak reggelig,
Én meg addig azt álmodom,
Pocakom tökkel telik.
Én ujjam hegyével halkan
Tökömet megpendítem,
Süthető hangja gyanánt megy
Még ma sütni énnekem.
Kedvesem, te sűlj ki nékem,
Sűlj itt addig szótlanul,
Míg hasam a tök fölött
Sütőben majd megkordul.
Majd megkóstold, ajkaiddal
S töködet szép lassan edd,
Föl ne keltsed álmukból a
Halloweni szellemeket!
Author: Vajna-Kánagy Rozi
A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.
2 Responses
Nem szeretem a sütőtököt, de soraidat olvasva még én is megkívántam. Nagyon kreatív Halloween-i változata lett az eredeti Petőfi versnek, hozzávarázsoltad a saját stílusod és a hangulat is nagyon jól átjön, gratulálok! 🎃👻👌🏻
Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen! És ne mondj le a sütőtökről, képzeld én is csak egy éve fogyasztom, azelőtt meg sem kóstoltam! Szép vasárnapot kívánok neked: Rozi!