Őszi versek – Kóválygó falevél

Kóválygok a világban, helyem sehol sem lelem,

egyetlen egy vigaszom az őszi falevelem.

Falevelem, falevelem,

ahogy hull a fáról,

magamat elhagyva magam nem találom.

 

Hosszú az ősz, de a nyár se volt rövid,

vigaszként a Napsugár gyakran reám tekint.

Falevélként imbolygok, az ág is megvált tőlem,

száradok, a szél is fúj,

már nem tudom helyem.

 

Hol vagyok én? Hol vagyok én?

Ágyam a szellő lesz,

imbolygó falevelet

szellő mint lehellet

arrébb fújja,

őszi hűvösben harmat és dér tarkítja.

 

Gábor Fruzsina
Author: Gábor Fruzsina

Gábor Fruzsina vagyok, jelenleg Budapesten élek és alkotok. Olvasni, verseket olvasni mindig szerettem, kedvenc költőim verses köteteit szívesen kézbe veszem, örömmel és megnyugvással töltenek el. Jómagam néhány évvel ezelőtt kezdtem írni, meséket, magamnak, örömmel, szeretettel. Műveimet egy-egy fejezettel mindig megtoldom, néha rajzokat is készítek hozzájuk. Ötleteim, amikre a tőlem telhető legnagyobb szeretettel tekintek, időnként verses formában öltenek alakot. Ilyenkor verset írok, majd amikor kész, újra és újra elolvasom és örömmel tekintek rájuk. Lelki szemeim előtt színes, szeretettel teli képeket látok, a verseim, a meséim részleteit. Az alakok megelevenednek, a szereplők fényárban úsznak, a szavak színes, szeretetteli tartalommal telnek meg számomra. Ha másoknak is tetszik, amit írok, az nagy örömmel tölt el engem és arra bíztat, hogy megszülető alkotásaimat megmutassam másoknak. Kedvelt hobbijaim közé tartoznak a mese- és versírás mellett a növények, valamint szeretem a madarakat és a lepkéket, pillangókat. Szívesen sportolok és töltöm a szabadidőmet a természetben. Rendszeresen olvasok, regényeket, életrajzokat, illetve a kedvenc meséimet is. Célom a mese- és a versírással, hogy egy újabb színes, szeretetteli folttal gazdagítsam az életem és ha szerencsém van, másoknak is ad örömöt a műveim olvasása.

Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ők néznek

  Ők néznek Ők néznek rám. S én visszanézek. Túl élőkön, túl a meséken. Álnevük halkan rám tapad, mint árny az égen – megmarad. Szívem

Teljes bejegyzés »

Az erdő csendje

Szabó Edit : Az erdő csendje Nem akarok hinni a szememnek ! Tarrá vágott farönkök között megyek, kopaszra vágott sinylő dombok zöld nélkül Hová lettek

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Várni (hat haiku)

Rózsa Iván: Várni (hat haiku) tehetetlenül mennyei mannára vár – álszent állapot semmit sem tenni ám megváltást elvárni – kényelmes dolog tudom hazajössz nem kell

Teljes bejegyzés »

Csak egy arc

Csak egy arc a tömegben: Ez most a szerelem nekem! Arctalan arcátlan arcok, Közönyös lélek-harcok! Fekete emberek méla serege: Úgy hiányzott élet szeretete! Akartam, hogy

Teljes bejegyzés »

Odakint megvárlak

Mindenki ott zsong körülötted, ezért távolabb maradok, pedig akadna zsebkendőnyi hely, amit a tömeg véletlen meghagyott.   Elnézem a boldog mosolyod, a szemed csillog szüntelen,

Teljes bejegyzés »