Hova jutottunk
Óriásit változott az idő
A világosság az emberben
belső sötétséggé változott
Így a világról alkotott képe
sűrű ködbe burkolózott
A férfi már nem maradt férfi
meztelen testére szivárványos
lepelt borítottak
A nő már nem szerelmi párja
a dzsendert kell, hogy imádja
A család szellemét kukába vetették
a gyermekeket a szellem
piacára kitették
Megszűnt a múlt,
értékeit tűzbe vetették
A nemzetet a hazát
a végtelenbe kergetnék
Vajon akad-e bátor új nemzedék
mely visszaforgatná a világot
Vagy keresve talál-e pártfogót
ki harcát majd megáldja
Az a boldog ember,
ki a pártfogót megtalálja
Mit mondhatok még,
csupán annyit én Istent ajánlom.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
„Az a boldog ember,
ki a pártfogót megtalálja
Mit mondhatok még,
csupán annyit én Istent ajánlom.”
Szeretettel: Rita