Őszi tájban zúg a levél,
fújja, fújja az erős szél.
Egyik barna, másik sárga,
a szél hiába nem dobálja.
Őszi tájban zörög-csörög,
barna, sárga, épp hogy vörös,
az őszi szél arrébb fújja,
a falevélnek nincsen nyugta.
Őszi tájban erős a szél,
suhan, csörög minden levél.
Akár barna, akár kerek,
szélnek vitorlája lehet.
Kapaszkodik a kis hangya,
a falevél szárát fogja.
Vitorlázik jó messzire,
-Barna levél, hova viszel?
-Kedves hangya, kicsi hangya,
szép, jó szellő messze fúj.
Kapaszkodjál jó erősen,
amíg a szél megfordul.
Kedves hangya, kicsi hangya,
a falevél szárát fogja.
Vitorlázik messzire,
a szélfújta falevél viszi el.
Author: Gábor Fruzsina
Gábor Fruzsina vagyok, jelenleg Budapesten élek és alkotok. Olvasni, verseket olvasni mindig szerettem, kedvenc költőim verses köteteit szívesen kézbe veszem, örömmel és megnyugvással töltenek el. Jómagam néhány évvel ezelőtt kezdtem írni, meséket, magamnak, örömmel, szeretettel. Műveimet egy-egy fejezettel mindig megtoldom, néha rajzokat is készítek hozzájuk. Ötleteim, amikre a tőlem telhető legnagyobb szeretettel tekintek, időnként verses formában öltenek alakot. Ilyenkor verset írok, majd amikor kész, újra és újra elolvasom és örömmel tekintek rájuk. Lelki szemeim előtt színes, szeretettel teli képeket látok, a verseim, a meséim részleteit. Az alakok megelevenednek, a szereplők fényárban úsznak, a szavak színes, szeretetteli tartalommal telnek meg számomra. Ha másoknak is tetszik, amit írok, az nagy örömmel tölt el engem és arra bíztat, hogy megszülető alkotásaimat megmutassam másoknak. Kedvelt hobbijaim közé tartoznak a mese- és versírás mellett a növények, valamint szeretem a madarakat és a lepkéket, pillangókat. Szívesen sportolok és töltöm a szabadidőmet a természetben. Rendszeresen olvasok, regényeket, életrajzokat, illetve a kedvenc meséimet is. Célom a mese- és a versírással, hogy egy újabb színes, szeretetteli folttal gazdagítsam az életem és ha szerencsém van, másoknak is ad örömöt a műveim olvasása.
