Dervis tánc
Hideg szellő nádfuvolájának metsző hangja szól az erdő katonás lakóihoz. Biztosan oson a gyér lombok között, megérinti és kíméletlenül magával ragadja az őszi vörös ünneplőbe öltözött leveleket. Az erejük fogytán, ellenállás nélkül megadják magukat. A gazdafák szélesre tárt védelmező karjairól utolsó táncukkal méltósággal kerengve, forogva hullanak avartestvéreikre. Az izzó levelek dervis tánccal üzenik, hogy fordul az idő kereke és lassan beköszönt a tél.
(Rodé Klára: gondolatok a Budakeszi erdőben készült fotóról)
Author: Rodé Klára
Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com
