Autista fiamnak

Lelkembe virágként gyökereztél.

Ápoltalak, gondoztalak,öntöztelek.
Arcomra mosolyt szereztél
Csak azzal, hogy szerethettelek.
Aggódva figyeltem, ahogy cseperedtél.
Szívem állandóan rettegett.
Vajon érted még mit tehetnék?
Hogy tehetném szebbé az életed?
Gyógyírt reméltem mindenben,
Hittem, megmenthetlek Téged.
Szembe keltem a világgal én.
Tűzbe mentem volna érted.
De múlt az idő, s hiába ázott
A lepedőm esténként könnyben,
Nem volt sehonnan segítség,
S egyre távolabb kerültél tőlem.
Már nem pislákol remény lángja.
Már csak fáj e szív. Nem remél.
És állandó társam a bánat.
S a vágy, bárcsak megölelnél.
Bár ugyanúgy szeretlek,s látlak,
Lelkem a tiedig el nem ér.
A közelség hozzád szívem vágya.
S tudom, vágy marad örökké.
Miért ilyen nagy ez az űr?
S miért ily nehéz e bánat ?
Hogy mondjam el, hogy szeretlek,
Ha tőlem ilyen távol vagy ?
Nem tudom, hogy hogyan érzel,
És nem tudom, mit gondolhatsz,
Csak azt tudom, hogy én vérzek.
Még ha velem vagy is …távol vagy.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »

Megszentelt helyek

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  

Teljes bejegyzés »

Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »