Készüljetek jött a parancs

Napok óta vártuk, néztük a híreket, a Duna megindult, Ausztriában tombolva, éli erejét.
Közben telnek a mindennapok, sorakozó, után fegyverkarbantartás, s más egyéb feladatoknak kezdjük elejét.

Még a délelőtt órákban eldőlt.

Készüljetek, jött a parancs, holnap, holnap indulnotok kell.
Árad a Duna, veszélyben családok otthona, most a katona is a gátakra kell.
Csordultig izgalom,némi aggodalom, gondolatok, fel s alá cikáznak.
Otthon mi lesz? Meddig leszünk? Egy biztos, ellenállunk az áradásnak.
Fegyverek ha tiszták, rakjátok össze, mehetnek vissza a ládákba.
Aztán gyertek, nézzük meg, rendben van e mindenki málhája.
Ami hiányzik, azt most rögtön pótoljuk, mindent pakoljatok, ami kell.
Készüljetek, jött a parancs, holnap, holnap indulnotok kell.

Ránk köszönt a reggel, elszántuk magunk már gyülekezünk, a laktanya udvarán.
Zsákjaink, szép sorban türelmesen ülnek a földön, sorsukat várván.
Kávé gőzölög néhány pohárban, cigaretta füstje mellett száll a szó.
Mi vár ránk? Készen állunk! Párunk ölelő, édes búcsú csókja, erőt adó.
Ajtó kitárul, alezredes úr lép ki rajta, hangja csendül mint az acél, hogy mindenki hallja.
Induljatok! Ellátmányt, felszerelést kocsiba
rakjátok, Ti meg szálljatok az Uralra.
Be is rakunk rendben mindent, s úgy ahogy vagyunk ülünk fel a padokra.
Megmozdul alattunk a gép, arcok derüsek, szemekben tűz lobog.
Páran búcsút intenek felénk, miközben Uralunk a városból ki robog.

Megynyúlik az idő, eszünk pár falatot, némi móka is kerül, míg Budára érünk.
Őrség a kapuba, hát itt vagyunk, szólít a haza, rendezetten szállásunkra térünk.
Jönnek még többen is, hírdetik szelíden az üresen maradt ágyak.
Eligazításon túl vagyunk, számadásba vettek, maguk egyenlőre készenlétben állnak.
Gyorsan haza szólunk, pár mondat, gondolat, szomjasan isszuk Kedvesünk simogató hangját.
Most már rendre érkeznek Bajtársak, nekünk fejlámpát és kesztyűket ki ossztják.
Telik az idő, elvagyunk, mindenki végzi kisebb, nagyobb dolgát.
Még egy kis vacsora, egy gyors tus, s hamar a lámpákat oltják.

Eljön a reggel, mosakodás reggeli ahogy ilyenkor lenni szokott.
Már mennénk nagyon, tétlenségünk ad izgatottságra okot.
Jönnek – mennek a hírek, kapnak mindenféle szárnyat.
Aztán gyülekező, zászlóaljunk délután, megy neki a Dunának.
Első állomásunk a bálna épülete, még fővároson belül.
Kemény,de jól szervezett munka, pár ezer zsák helyére kerül.
Szóval,ment a hajtás ki zsákba lapátolja a homokot, egy brigád kézikocsin tolja.
Harmadik csapat a lépcsőn láncba állva, adogatja kézről kézre lefelé.
Míg a legvége, kocsin, szint úgy behordja, s pakolja a veszélyes pontokra vagy elé.
Jó pár óra alatt, kész leszünk, mit megtölt izzadság, és móka.
Itt ma mindenki egyenlően dolgozik, rendfokozat nem számít csak a munka.
Kellemes meglepetésünkre, kapunk egy meleg vacsorát.
Köszönettel elfogyasztjuk, aztán irány a szállás, holnap már megyünk tovább.

Mire vissza érünk, tornatermi szállásunk megtelt.
Most nem sport miatt, hanem, hogy megpihentessen több száz embert.
Tisztálkodás, s még alvás előtt, egy jóleső telefonhívás haza.
Mink együtt vagyunk, de mindenkinek hiányzik Szeretteinek hangja.
Hamar aludni térünk, hajnalban halk zajok, zseblámpa fények világítva búcsúznak.
Mellettünk készülődő másik zászlóaljat jelzi, miként megindulnak.
Virrad is hamar, a délelőtt múló órái sietve dolgukat végzik.
Magas rangú főtisztek érkeznek, minket kérdeznek. Megvan e mindenünk, mi hiányzik?
Mindenünk megvan, de egy, s szólunk is gyorsan, hogy egy dolog hibádzik.
Menétek? Mondja. Igen ha lehet mi mennénk a gátra, feladat mi hiányzik.

Nem telik el sok idő, gyülekező újra, kíváncsiságunk, tetvágyba csap át. Utasítás szerint, Pillismarótra mentek, Uralotokkal együtt vívjátok e csatát.
Délután indulunk átkelve hegyeken, érkezünk meg a gátra.
Az idő kellemes, rengeteg ember van, ott áll a vöröskereszt sátra.
Igyatok egy kávét vagy ki gondolja egy forró teát.
Van szendvics, főt étek, aki éhes ehet is utána irány a gát.
Megvagyunk, sorakozó, s vonulunk befelé az erősített gát mellett az úton,bizony már csizmában.
Kifelé is jönnek már fáradt tűzóltók, s katonák, üdvözlés, lépünk tovább egymás nyomában.
Helyszínre érve látni, rendesen szivárog át a víz,itt már folyik a munka.
Kiosztják ki, hol, mit csinál, ki lesz csatárláncba állva.
Munkagép már nem tudja a homokzsákokat, nekünk behordani.
Hosszú láncba állunk, Uralunk hozza, Bajtársak platóján állnak, megtöltött zsákokat osztani.

Folyik a munka, jó kedélyű a hangulat. már sötétedik, világítás van telepítve. Közszolgálati diákok és Mi is bokáig néhol, majd térdig állunk a vízbe.
Uralunk rendőületlen hozza a zsákokat, két remek katona sofőr kezelése alatt.
Kezünk munkája látszódik nőnek, sokasodnak, a zsákokból épített támfalak.
Egy gyors cigi, egy kávé és tea szünet, vagy egy – egy falat belefér.
Éjszaka se hagynak magunkra, hozzánk a Miniszter úr is betér.
Nem csak úgy benéz, beáll ő is a láncba, és beszélget velünk.
Majd indul megy tovább, dolgozunk, miközben tőle elköszönünk.
Rohan felénk a reggel, kél fel a nap, már mindenki fáradt.
Dandártábornok úrnak is útba esünk, fáradt de győztes zászlóaljt láthat.
Szót ejt velünk, s tájékozódik, aztán elenged minket, tompa testünk gépjárműre szállhat.
Irány a szálláshely, röpke tusolás, aztán az ágy, most minden más várhat.

Már délutánban jár az óra, mocorgunk, van ki már sportol, harapunk valamit.
Beszelgetünk, két sofőr katonánk se áll le. Boltból kinek, mi kell, hozzanak e valamit?
Készleteink nekik köszönhetően, újra teljesnek mondható.
Gyümölcs, vagy nyalánkság, üdítő, kávé, ezért jár egy kis borravaló.
Közben már megtudtuk, az éjjel készenlétben leszünk.
S, hogy holnap délután viszont a gátakra ügyelünk.
Köszönt is az este, s már a másnap hajnala kopogtat.
Ébredés, szokásos miegyebek, szedjük rendben a holminkat.
Szaporán igyekszik a nap, már ebéden túl vagyunk.
Indulásra készen, vár minket, hűséges Uralunk.
Felbőg a motor, már szárnyal is velünk át a városon, s hegyeken.
Megérkezvén közlik velünk, készenlét, gát bejárás, öltözzünk mert éjjel hideg leszen.
Indul is a járőr, míg mások teát, kávét isznak a vöröskereszt sátrában.
Meleg tábortűz gyúllik, tűzoltó Bajtársak gondnokságában.
Körbe állunk, ülünk, folyik a szó, felettünk kigyúlnak a csillagok.
Ezredes úr érkezik a seregtől, kérdi. Fiam, hogy vagytok?
Üdvözöljük, szívesen látjuk, arcunkat világítják a lángok.

Időzik, társalog még velünk, hogy egy kicsit megismerjen minket.
Majd búcsúzik és megy, hogy lássa az összes katonát. Ki a Dunánál van mindet.
Hideg az éjszaka és hideg a virradat, tűzünk is aludni vágyik.
Baj a Dunánál nem eset, legalábbis nálunk, itt apadni látszik.
Lassan összeállunk, elköszönünk, és indulunk be a szállásra.
Még szinte alvó hegyeken át, érkezünk meg Budára.
Jó hírekben gazdag napunk van, mosolygunk, mehetünk haza.
Uralunk repíti testünk, lelkünket a Magyar lobogó emeli magasba.

2024.11.20.
Felföldi Lajos

Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!