Gyönyörű vagy,
de ostoba,
ha hiszel a szónak,
még üt a hazugság ostora.
Én látlak,
ismerem, s tudom,
az igaz szót,
de hiába,
ha te, nyitott szemmel sem látod,
mi szemmel látható.
Bárhogy is szólok,
már nem ér utol hangom,
hátat fordítva lépkedsz,
s lépted, mint a múlt.
Mint rossz álom,
túl emelkedsz minden rangon,
kezemben egy fénykép,
s látok benne mindent,
mindent mi volt.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.