Verebek rezzentik meg szárnyukat,
Egyik ágról a másikra szállnak.
Körbe-körbe forgatják nyakukat.
Hajlonganak alattuk az ágak.
Tekintetünk fürkészve kutatgat.
Talán még a lelkembe is látnak.
Oly otthonosan érzik magukat,
Bejárhatták már az egész tájat.
Együtt repül folyvást e kis csapat,
Mintha szívük egy ritmusra járna,
Példát vehetnénk tőlük, hogy hogyan,
Éljünk együtt, Egymást bátorítva.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Együtt repül folyvást e kis csapat,
Mintha szívük egy ritmusra járna,
Példát vehetnénk tőlük, hogy hogyan,
Éljünk együtt, Egymást bátorítva.”
Egyetértéssel és tetszéssel: Rita