Újszülött a mennyben

Olyan költő szeretnék én lenni,

Aki szebbé teszi az életet.
Mégsem tudok szótlanul elmenni,
Ha borzalom szorítja szívemet.
Vajon mért nem tud anyává lenni,
Ki méhében hord ki egy gyermeket?
Hogy veheti el életét annak,
Kit kilenc hónapig melengetett?
Hogy nem érzi azt a köteléket,
Amely az Istentől rendeltetett?
Hogyan hiheti azt, hogy joga van
Kioltani védtelen életet ?
Nem tudom ezt soha megérteni,
Pedig szeretem az embereket.
Hogy juthat el idáig valaki?
Valaha bocsánatot nyerhet-e?
Nem akarok vakon vádaskodni,
De siratom a kis újszülöttet,
Kinek esélye sem volt megkérni,
Ne vegyék el tőle az életet.
Én nem akarok most ítélkezni,
S ehhez csitítgatom el a szívem.
Nem tudok gyermeket kihordani,
Miért nem adta Őt inkább nekem?
Nem! Nem fogok vadul vádaskodni,
Még ha zokog is belé a szívem!
Tán ideje volna már felnőni,
Hiszen e világ néha kegyetlen.
Ez anyából hiányzik valami,
Vele valami nagyon nem stimmel.
Nem elzárni kell, de gyógyítani,
Hogy majd megérthesse egyszer, mit tett.
Büntetése kellene, hogy legyen
Felismerni, mily szép a szeretet.
A kötelék, mit önzőn eltépett,
Milyen gyönyörűen szép lehetne.
Látnia kell mindazt mit elvesztett.
Elmondani, lett volna esélye
Problémáit szebben elrendezze.
S nem gyermekét elveszejtenie.
Most nem tudok én „csak”költő lenni.
Most az anya kiált fel belőlem.
Nem tudtam e babát megvédeni.
S ítélkezve ne nézni e nőre.
Lelkemet ólomsúly nehezíti,
Lázadva árad, forr fel a vérem.
Nincs ölelés, mely megenyhítheti.
Az magzat is …hiába sírt érte.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Hogyan hiheti azt, hogy joga van
    Kioltani védtelen életet ?”

    Fájdalmasan szép sorok. Bizony nincs joga. Jogot az állam ad. Ugyanakkor nem kapja meg a beteg, a gyógyíthatlan, a szenvedő, akinek az élete nem más, mint vegetálás. A saját élete felett nem dönthet az ember, de a másoké felett igen. Ki érti, értheti ezt meg? Nincs jogunk az emberi méltósághoz, de jogunk van dönteni mások sorsáról. Igaztalan a világ, mindig is az volt.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kipróbáltuk az orosz telet

– Gyerekek! Ismét lehet Szovjetunióba utazni tanulmányi gyakorlatra! – kiáltotta el magát a főiskolás csoportvezető az egri tanárképzőn. – Nosza, pályázzuk meg ezt a lehetőséget!-

Teljes bejegyzés »

Megszentelt helyek

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  

Teljes bejegyzés »

Karácsonyi csoda (1992. december) Vártuk születésed, Isteni Gyermek, s akkor egy másik kisgyermekért karmait nyújtotta a mélység és a földön nem volt, csak sötét… Nem

Teljes bejegyzés »

Van még valahol Öltsük fel most remény-ruhánk, bár szakadt, s tépi fekete szél. Mindenfelől rág szennyes szája, lelkünk vacogva alig él. Kapaszkodjunk angyali szóba, süket

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még

Lesz-e még, mondd, egyszer hópihe orrodon, csillagként kavargó hófehér oltalom? Lesz-e még távoli füst ízű üzenet, föld -langyos békesség, szívhez-szív felelet? Lesz-e még nyugtató arany

Teljes bejegyzés »

Jajj neked ifjúság!

Jajj neked ifjuság! A tinta lázong kezemben, egyre csak lázong mikor soraim írom, üzennék az egész világnak hallgatnak-e rám ,bár a végem közeleg mégis gyorsan

Teljes bejegyzés »