Még ne menj el!
Olyan jó, hogy vagy,
Ne félj, hogy most tél van,
Hisz mindjárt jön a tavasz.
Még ne menj el!
A tavaszt követi a nyár,
Lombos ha árnyéka alatt
A kis kerti pad téged vár.
Még ne menj el!
Újra meglátogat a ősz.
A nap sugara nem éget,
Lágyan simogat téged.
Még ne menj el!
Hisz beérik a gyümölcs,
Íze, zamata, illata,
Meglásd lenyűgöz.
Még ne menj el!
Vár az öreg ház fala,
Neked mesél a kert,
A madarak dala.
Még ne menj el!
Oly hosszú a végtelen,
Ne félj, megvár majd,
Nem kell úgy sietned.
Még ne menj el!
Jönnek hozzád a gyerekek,
Kopognak majd és zörgetnek,
És nincs ki beengedje őket.
Még menj el!
Hogyan mondjam még
Százszor és ezerszer el.
Még ne menj el!
Elmondom, el én, ha kell,
Százszor és még ezerszer,
Még ne menj el!
Még ne menj el!
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
4 Responses
„Oly hosszú a végtelen,
Ne félj, megvár majd,
Nem kell úgy sietned.
Még ne menj el!”
Kedves Rita!
Megható, szép sorok.
Valójában az egész vers szívhez szóló, érzékeny, megindító.
Szeretettel: Zoé
Kedves Zoé!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólásnak külön is örültem. Még életében írtam a verset, nyolc évvel később halt meg és akkor megtaláltam a retiküljében.
Szeretettel: Rita
kedves Rita,
nemigen tudnék hozzátenni Zoé gondolataihoz, hacsaknem annyit, hogy nagyon becses sorok lehettek ezek Édesanyádnak, ha mindvégig magánál tartotta őket… szeretve lenni ÉS viszontszeretni nagyon ritka, értékes és éltető kincs!
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Köszönöm szépen az olvasást és a kedves hozzászólást. Az édesanyám nem lehetett nem szeretni.
Szeretettel: Rita