Téli este

Horgonyt vetett az este a város fölött.

Mintha csak megfeneklett volna,

alá a hideg is beköltözött.

 

Csillagfény nem gyúlt, a felhő útjába állt,

de odalent a téren a fák

lombjában kigyúltak égő-csodák.

 

Gesztenye pirult a pattogó parázson,

illata szállt, és belevegyült

a dió íze a kürtőskalácson.

 

Komótos léptekkel sétáltak a párok,

távolabb magányos különcként

kutyák, éjbe olvadt a pórázuk.

 

Csók csattant egy sarkon, mely homályban állt.

Meghallva a felhő irigyen

úgy döntött, megrázza végre magát.

 

És szállt a hó, mit apró szemekben darált,

jégcsillagzápor hullt a földre,

a játékába a szél is beszállt.

 

Minden láthatóvá vált, mi elrejtve volt,

a fehér takaró szikrázott,

és nem maradt a téren szürke folt.

 

Harang kondult a toronyban, későre járt.

A tér fölött nem hull már a hó,

a felhő a szél hátán tovaszállt.

 

A parázs kialudt, a kalácsos bezárt.

A tél hűvössége elfújta

gesztenye, s dió édes illatát.

 

Házak közt megrekedt a csend, üres a tér.

Tappancsok, cipőtalpak nyoma

látszik, egyébként minden hófehér.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „A parázs kialudt, a kalácsos bezárt.
    A tél hűvössége elfújta
    gesztenye, s dió édes illatát.”

    Hangulatos, remek soraid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hozzád…

Hozzád szólok, ki keresed Önmagad. Hozzád, ki sejti már, mi végre van a világ, s benne az ember, a létező tudat, az elme, a szív,

Teljes bejegyzés »

Útmutatásod

Mindig fényként jártál előttem, Útmutatásod nem feledem. Mindig szerettél volna példát mutatni, A munkáddal kitartásra tanítani.   Megmutattad, semmi nem könnyű, De az élet így

Teljes bejegyzés »

Ha ég a gyertya

Edit Szabó : Ha ég a gyertya Fehér krizantémből csokrok zöld fenyő közt kivirultok, a sírhanton vagy vázában, égő gyertya árnyékában. Sejtelmesek, varázsfények, gyertya mellett

Teljes bejegyzés »

A Csodák kertje

Létezik benned egy hely. Valahol a lelked és a szíved mezsgyéjén. Egy hely, ahová elvágyódsz minden pillanatban. Egy hely, ahol békére lelhetsz, ahol szeretet vár

Teljes bejegyzés »