A KÜLÖNLEGES PALACKOK ITALA

”Le kell-e ereszkednünk a föld alá érte?’

A különleges palackok itala

Legendák fűződnek egy különleges palackba töltött italhoz. Felbontani is bravúros’, mert vannak mesterei és művészei is. Csendesen szusszanjon csupán vagy a dugó –repítés világbajnokaként egy elegáns férfikéz mozdulatától alélnak el a társaságban a hölgyek tapsolva, sikoltva. Megvásárolni, kiszemelni magunknak extra ínyencséget kíván. Örömmel tölt el, ha eljön rá nagy az ALKALOM! Öröm? Több annál! Megtestesül az aktusban maga a FÉNYŰZÉS!  Különleges! Varázslatossá tesz! Utánozhatatlan és pótolhatatlan, semmi mással nem helyettesíthető!

A hétköznapot is ünneppé teszi! Az ünnepnek pedig különleges fényt ad, – Milliónyi buborékja ’megszenteli’ a számunkra emlékezetes eseményeket. Nap mint nap adódnak alkalmak, amelyekhez csakis a különleges palackba zárt nedű illik. Nap mint nap? Számomra csak akkor, ha egyszerűen úgy döntenék, az élet túl rövid nekem ahhoz, hogy ne engedjek meg magamnak egy palackot. Pedig nem áll saját hajóm egyetlen kikötőben sem, nem született unokám, egyiket sem keresztelhetném meg vele, ráadásul a tőzsdecápák között sem én vagyok a komoly és sikeres üzletasszony.

Miről lehet szó? Mi másról, mint a fényűzés megtestesüléséről, már évszázadok óta. A pezsgőről. Először eszünkbe jut a francia. Akkor is, ha mi nem ittunk még soha. Ínyenc gondolat. Marad is az, ha nem tudunk jelentős összeget adni egy-egy ritka évjáratért.

          Champagne! – Ó!  Kell-e ennél több? A pezsgős kristálypohárral a kézben.

Champagne egy körzet neve Franciaországban. Az ország északkeleti részén található. Párizstól keletre, 130 km, keletre, a térképen közelében két város fekszik: Reims és Éparnay. Itt a természet megáldotta a folyóvölgyekkel és dombokkal a 300 négyzetkilométernyi síkságot. Az itteni tájat szabályos alakú, zöld szőlőskertek borítják. A 15 ezer gazda kisebb falvakban él, kisebb házak megbújnak a szőlőskertek között.

Nem hittem volna, hogy a vidék termelt fehér bora mindig felhabzott, és értéktelenné tette, komoly hibának számított, hordókat is robbantott. A franciák sokat küszködtek, de sokáig hiába. Ám az üvegipar fejlődése Angliában gyorsabb lett már a 17. században, mint a francia, és ellesve és eltanulva a francia gazdák kétfázisú erjesztési folyamatait, küzdelmeit, kiküszöbölték az erősebb üvegpalackkal a második, fél évvel későbbi palackos erjesztés francia kudarcait. Mert az ő  gyengébb üvegeik nagyan gyakran idéztek elő láncreakciókat, egy-egy, sőt több szétrepülő üveg felrobbantotta a környezetében levő többit is, azok meg újabbakat, állványok sora ment tönkre.

Elképzelni nem esett nehezemre a hatalmas és erőteljes robbanási sorozatot. Ehhez  nekem elég volt hozzá egy-két saját gondatlan és ügyetlen tapasztalat; meleg pezsgőt hoztam-vittem, mire kinyitottam, és már nem voltam ura a helyzetnek, nagy nyomás vette át tőlem. A dugó kipattant, csak azt figyeltem, vajon miben és kiben okozhat kárt a kemény tárgy. Szilveszteri hangulatban és gála vagy díszteremben megvan ennek is a tervezett hatáskeltése. Lehet egy ’rekord repítés’! Az jópofa dolog, sport lett belőle, sőt világbajnokságot is rendeznek. Amelyről én tudok, a pezsgődugó-repítés világrekordja 54.18 méter. Bizonyára az elmúlt évtizedekben túlszárnyalhatták.

A dugórepítés és maga az ünnepek itala máig elválaszthatatlan egymástól. Pohárköszöntőhöz, karácsonykor, szilveszterkor, újévkor a bontott palackok itala felel meg. Világszerte ismert, sőt, olyan fontos, hogy általában az egész évben vásárolt és fogyasztott mennyiségnek legalább fele ebben az időszakban kerül szállítmányozásra, majd kereskedelembe és a vásárlókhoz. Igen. Vevőkhöz.

Ma, 2024 szilveszter napján, már nem kell uralkodóként trónon ülnünk Párizsban vagy cárnőként az orosz udvarban – aki egyébként szenvedélyes fogyasztója és élvezője lett a buborékos francia italnak, az egész udvartartása rajongott érte-, hogy élvezhessük évbúcsúztó-új évet ünneplő mulatságainkon a  népszerű és sokféle-fajta pezsgő italokat.

A tömeges palackozásig izgalmas és hosszú, ám érdekes út vezetett.

Sikeréhez a föld felszíne alá kell ereszkednie annak, kit ez érdekel, ahol megtalálható az italnak a lelkét és otthonát megadó mészkőbe vájt, 30cméter mélységű hatalmas pincerendszer.

Champagne! Ó! Kell-e ennél több? Kristálypohárral a kézben, továbbra sem, főleg, ha újratöltötték már.

Nem volt se különös, se jónak mondható Champagne körzetében a pincék termelői bora. Íze kellemetlenül fanyar volt, látványa a fehér habzó tajték miatt inkább taszító.

A második erjesztés már palackokban ment, de a tehetséges, ötletes és néhány valóban megszállott első és a máig ismert ’remuer’-k tették  alkalmassá a komoly hibával rendelkező kádas erjesztésű szőlőlevet. Ők voltak a  ’rázogatóik’.

Történt, hogy egyikük tizenhat évesen még csak gyakorló volt, inas. ’Most nyolcad fordulat balra három rázással’ –  követte a mester útmutatása szerint. A hatalmas pezsgőbirodalom inasa ábrándozott a palackok rázogatása közben: a saját birodalmáról. Sikerült neki. Az álmodozásából valóság vált. 38 évesen már külön birodalma lett. Ő lett a Pezsgőbáró. A  reimsi birodalma alatt vezet a  földalatti pincelabirintusa. A boltíves, 400 méter hosszú fő járattal, amelyből sorra ágaznak el a többiek. Ameddig ellát a szemünk, sorjáznak a speciális faállványok, mindegyikből 120 lezárt palack, fémkupakkal áll ki.

Champagne! Ó!. Kell-e több? Kristálypohárral a kezünkben, ismét újra töltve, semmiképpen.

A 25km-es pincerendszerben 20 millió üveg pezsgő! Az egykori  tizenhat éves inas ma is még meg-megáll, mint egy igazi zongoraművész a hangszerénél,  és „bemelegíti” a játékhoz a kezét a koncert előtt. Az érdeklődöket lenyűgözi keze szemkápráztató sebessége, ahogy mint remueur gyors lépteivel megindul üvegtől üvegig. Egyenként fordít a palackokon háromszor, megrázza, majd 45 foknyit fordít rajtuk. Sorrol sorra, a legfelsővel kezdve halad. Ha kész egy sorral, kicsit emel az üveg alátámasztásán.

Champagne! Ó! Kell-e ennél több? Kristálypohárral, a kezünkben semmiképpen.

Minden palackot nem egyszer, hanem harminckétszer kell megrázogatni. Csak akkor kerül a pezsgőfogyasztók elé. Kilőhetik vagy szusszanthatják  a dugót, semmi üledék már nincs benne. Na, persze, 20 millió palack! Ma már gépesített, a számítógép-vezérlésű forgatógépek egyszerre 540 palackot fognak és forgatnak meg, éppen a megfelelő szögben és sebességgel. Utána kerülhet bele csak a dugó, és visszaküldik őket a pincékbe érlelésre.

5 hónapig – ez az előírás. De a legjobb fajtákat három, öt, tíz évig vagy még tovább érlelik. A hagyományos műveletsorral csak a különleges méretű vagy minőségű pezsgőket forgatják kézzel, a remuerek.

Champagne! Ó! Kell-e ennél több? Kristálypohárral a kezünkben semmiképpen.

Honnan eredt ez a ’rázogatás’? A Champagne táj borának komoly hibáit miatt.  A  rengeteg problémát. Mire a karcos, közönséges, tajtékos fehér bor milliónyi palackozott, gyöngyöző buborékos pezsgővé változott át. Évszázadok módszereivel

Már majdnem minden készen is állt a tömeggyártásra, de maradt egy apró ’bibi’: élesztőszerű maradványok, üledékféle az erős üvegpalackban, a második tökéletes erjedés után is  . Ez zavarossá tette az italt. Még a 19. század elején is.

Megszületett a nagy ötlet!  Egy nő fejében. Aki özvegye volt Champagne egyik pezsgőbárójának, Clicquo-nak.

’Az üledék kerüljön közelebb a palack nyakához! Csússzon oda, megemelve fokozatosan magasabbra a palackokat! Rázogatással! Így összegyűlhet az üledék! Aztán pedig jöhet egy egy gyors mozdulat! Ügyesen kihúzva a fémkupakot, a nyomás hátha kirepítené az üledéket.’

 Ötletét egyik alkalmazottja megvalósította. Lyukakkal ellátott faállványt készített, nyakkal előre belehelyezte, naponta egyszer óvatosan fordított rajtuk. Valóban csúszott egyre közelebb az üledék a nyakhoz, emelve fokozatosan a palackokat, végül minden össze is gyűlt. Ő maga végezte el a szükséges mozdulatot! Helyébe bort töltöttek, újra bedugaszolták.

A módszer lényegében ma is ezen az elven működik.

Champagne! Ó! Kell-e ennél több? Kristálypohárral a kezünkben semmiképpen.

Számtalan márka, különlegesek, amelyekből csak korlátozott mennyiségben tudnak csak állandó megrendelőknek szállítani! Olyan is akad.

Nevezetes pezsgő márkákat sorolhatnék. De ez nem a reklám helye. ’Sok fogy belőle, jóllehet, viszonylag drága. Csakhogy drágának kell lennie, máskülönben nem francia pezsgő volna. Érthető.’’

Ma van már sokféle pezsgőspalack Egyszemélyestől a 20 üvegnyi pezsgőt rejtő gigásziig. A színe rózsaszíntől a kristálytisztán átlátszóig terjedhet. Íze fanyar-száraztól a bársonyosan édesig. Az ára az észszerűtől a felháborítóan magasig. Az értékesítése sohasem okozott gondot a milliónyi buborékos pezsgőnek!

Szilveszter van ma. A világon talán mindenhol akadnak majd, akik mélyen tudnak a zsebükbe nyúlni érte! De megteszik. Annyi vereség, annyi diadal, annyi nagyszerű, annyi győzelem! Én, a legegyszerűbb ember is megérdemlem,  és választottam magunknak lehetőségeim szerint. Nézegettem, várom a nagy pillanatot, koccinthassunk együtt! 2024 éjfélén! A pezsgőfogyasztás világcsúcsát bizonyára majd a következő ezredforduló hozhatja meg!  2999 decemberében!

Ha akkor még lesznek emberek, lesz még civilizáció, akkor az Emberiségnek szüksége lehet rá.

Boldog Új Évet Kívánok!! Mindenki meg is érdemli!

           Csendüljenek ma össze a milliónyi buborékos pezsgővel telt poharak!

Author: Fodor Ágnes

A szokásos módja minden első találkozásainknak, szerepléseinknek. Szerzőként, íróként udvarias gesztus, cselekvés és tény. Az Olvasó Közönség és az Irodalmi Rádió alkotói közössége, szerkesztői előtt Fodor Ágnes vagyok, szeretettel és tisztelettel üdvözlök Mindenkit Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből, a Tisza melletti élhető kisvárosból, Martfűről. Olyan kalappal köszönök, amely a sajátom és azt adhatom magamat bemutatva, ami a kosaramban van. Nem alakítva ki rangsort sem, mi elsődleges, másodlagos az utamon. Nem mellőzve a tradícióimat alkotói pályámról sem. Valami régi – valami kölcsön – valami új – valami kék. Ez a felépített terve bemutatkozásomnak. Adhatnék hatáskeltő, extravagáns és rendkívüli jelentőségű kezdést is, de az csak egy pillanatra érdekes. Kosaramból csak hármat-négyet engedek ennek: nyugalmazott irodalom-, és zenetanár, aki tíz éven át mellesleg irodalomelméleti és tudományos esszék írójaként kétszeres Jókai-díjas lett 2018-ban és 2023-ban, és háromszoros különdíjas, aki orgonista is. Leendő Olvasóim többségét nem szeretném ezzel kígyóbűvölni. Írásaimmal akarok jelen lenni továbbra is, csak a színük lett árnyaltabb, eredetibb és egyénibb. Szerepe van ebben a saját egyéni törekvéseimnek, szándékaimnak, a késztető, teremtő képzeletem szabadon engedésének novellistaként, elbeszélőként, regényíróként. Szerepe van ebben a gondviselésnek, mert még nem készültem el önmagam megteremtésével: a martfűi tollforgatóval sem. Praktikusan van szerepe ebben az Irodalmi Rádió „Novellák 2024” pályázatának, inspirációjának, két...