Az Új Év köszöntése

Az Új Év köszöntése

Egy újabb év telt el? Hála Istennek! Talán nem lesz több háború! Talán bölcsebbek leszünk. Vagy tapasztaltabbak. És a megtapasztalás után rájövünk, hogy nem a kor tesz bölcsebbé. Úton vagyunk csupán az elköszönés felé. Egy ideig kerülgethetőek ezek a történések és a beszélgetések a szeretteinkkel, míg az útra induló lélek hangja meg nem szólal.
Egyszerűnek tűnhet a búcsúszavak kimondása. A meghallgatásuk nehezebb!
-Ugye vagyok még, ugye leszek még itt veletek?…
Mert – ha fáj is, – lenni jó! Olyan embernek való. Örömmel lenni. Örömmel élni. Szomorú és csodálatos, amikor a beszélgetők már tudják, hogy közeledik a „Fény.” Ez a tudás mégsem okoz örömet.
Úgy tűnik, az örök változhatatlannal mindenképpen találkozunk.
Bölcs lelkipásztorunk, Gyökössy Bandi bácsi mondta egyszer egy családsegítő hetünk után, hogy nem is hisszük, hogy a léleknek milyen nehéz elhagynia ezt a földi világot!
„Legyen neki könnyű a föld!” – szavakkal búcsúztatjuk barátainkat. Nincs rá recept, mi a jó.
Ott, akkor, az útra induló már tudni véli, hogy mi lesz vele.
Ha meglátogatja a kegyelem állapota, szinte álomban marad a teste, de a lelke szabadon szállhat a megismerni vágyott ismeretlen felé. Arra, oda, amitől félünk. Nem a testét fogjuk hiányolni. Hanem azt a megmérhetetlent, egyedi különlegességet, akit-amit el fogunk egyszer veszíteni mindannyian.
Ha mind tudnánk az utolsó hetünkről, hogy az, – könnyebb volna az elengedés. Másképpen élnénk. Megbecsülnénk a fákat, leveleket, a tiszta levegőt. A szeretteinket. Itt a lehetőség megújulni!

Madách Imre: Az ember tragédiája

…”Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
Szorítva az ember egyénisége”…

Bölcs lelkipásztorunk, Gyökössy Bandi bácsi úgy élt, hogy ne kelljen nagyon összecsomagolni, ha eljön az idő. Addig viszont az élet él és élni akar bennünk is, hát keljünk fel, dobjuk le a túlterhelt hátizsákot és örömmel éljük meg a mát! Sőt! A holnapot is! Mindig jön egy Új Év! Pont a Te Új Éved! Becsüljük meg!

Egészséget kívánok, mert az hozza el a jókedvet! Jókedvet is kívánok, mert az ő barátja az egészség! Ha e két testvér veled van, már csak Tőled függ a boldogságod. Tegyél érte eleget!
És megérkezik a szeretet.
Ehhez kívánok alkotói jókedvet, megértést, ölelést, derűt! Hogy messze legyen és elfogadható – majd egyszer – az elköszönés. Addig mindig és mindenütt, mindenkinek BUÉK!

2025! 🙏

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole

Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole