hattyú volt, itt élt, vagy tán nem is
bizonyság, ha van, váltig hamis
szárnyát kibontva itt röpködött
fel magasra, fel a magasba!
aztán lehúzták a vízfodrok
lelke mégis magasra szállt
beleolvadt egy sejtgyűrűbe
akkor lett egy; ő és a világ
tárt szárnyak közt szíve nem vacog
nyakát forgatja, fel magasra,
míg megleli újra a napot
Author: Tarrósi Éva
Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.