Ha álmodni tudnék
csak Veled álmodnék.
Fognám a kezed és
mindent megmutatnék.
A hulló havat
a deres háztetőt.
Az elhagyott,
üres madáretetőt.
Az oly kedves tó
befagyott jegét.
Remegő fenyőfák
zúzmarás tetejét.
A házat díszítő,
ünneplő fényeket.
A szobába hívogató
bársonyos meleget.
Letörölném szemem
minden égő könnyét.
Ha álmodni tudnék,
újra boldog lennék.
Author: Tóth Ilona
Tóth Ilona vagyok, 1957. január 7-én születtem Bercelen, Nógrád Vármegye egyik legszebb településén. Az élet sokfelé sodort az országban, de húsz év óta újra a szülőfalumban élek, ma már nyugdíjasként. Az irodalom, az olvasás, írás szeretete kisiskolás koromtól elkísért és segített sok élethelyzetben. Hozzám legközelebb mindig a versek világa állt. Ebből adódik, hogy saját gondolataimat is versekben fejezem ki, bár vannak prózai szösszeneteim is. Nagy örömmel tölt el, amikor nem csak a magam, hanem más embertársaim kedvére valót tudok írni.
2 Responses
Meghatóan szép sorok.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen.
Üdv. Ica