A szemközti ház ablakán a lenyugvó Napnak
maradék megtört, visszavert fénye az ablak,
a mi párás ablakunkra színes, világító pontokat rajzolt,
amelyek a legkisebb mozdulatra táncolt-
mozgással reagáltak, mintha mindegyik élne.
Mint bizonytalan jövendő képzeletbeli lénye.
És mint a sors, mely bizonytalan, szürke és galád,
mégis sokszínű pettyesre festi
az ablakot és a szoba falát.
S a táncoló fények, mint megannyi lidércek
ígérnek szépséget, szerelmet és csodát,
csak az estével lesznek unalmas sötétek,
hozván magukkal téli nyavalyát.
És mint a költő által Ős Kajánnak
keresztelt emlékkép, mely részegen elillant,
a jelen idő beteg társadalmának
sötét bűnöket hagy, miután egyet villant.
2025. január 02.
Marosvásárhely
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
Egy válasz
„És mint a sors, mely bizonytalan, szürke és galád,
mégis sokszínű pettyesre festi
az ablakot és a szoba falát.”
Szeretettel: Rita