Érezz együtt vele!

Tél hidege januárban

Úgy megrázta magát,

Hófehérre varázsolt ő

Várost, falvat, tanyát.

 

De jól tette! Eltakarta

A szemét hegyeket.

Befedte hótakaróval

A mocskos helyeket.

 

Omladozó szürke falak

Új ruhát öltöttek.

A szívünkbe pihe-puha

Érzések költöztek.

 

Város lassan elcsendesül.

Keress menedéket!

A híd alá húzódjál be!

Védd a csemetédet!

 

Húzd elő a hálózsákot,

Mit nemrég találtál.

Szorosan bújj össze vele!

Különben halál vár.

 

Bár megfagyni olyan, mintha

Nyugton elaludnál.

Talán jobb is lenne tényleg.

Már nem haragudnál.

 

Nem kérdeznéd soha többet,

Hogy jutottál ide.

Nem hallgatnád gyerek álmát,

Tányérján egy pite.

 

Érezz együtt azzal, kinek

Kinn kell éjszakázni!

Kínáld meg őt melegséggel,

Kinek gondja száznyi!

 

Csodálatos lesz, meglátod,

Ahogy hullik csendben.

Mint mécsesek, csillognak ám

A csillagok rendben.

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Négy fal között

Már régóta, ki tudja mióta, négy fal között élek, együtt a csenddel, és magánnyal, két hű, megbízható társammal.   E falakon kívül a világ lüktet,

Teljes bejegyzés »

Hétffőn, egyedül a parkban

 Ez a vasárnap is elmúlt.  Már csak egy emlék,  mikor is egy szürke, unott hétfő  köszöntött reánk ismét.    Én meg délelőtt, itt a közeli park  egy

Teljes bejegyzés »

Egy nap újra

Tél volt, és az öreg fák zúgtak, Szarvasok hóbuckákba rúgtak, Nyikorogtak a bokrok jegesen, Fagyos orkán tombolt hevesen! Kezeink sötétkékké merevedtek, Lépteink a sárban fetrengtek.

Teljes bejegyzés »

Figyeljetek emberek

Edit Szabó : Figyeljetek emberek Figyeljetek jó emberek, Pünkösd napja elérkezett. Húsvét után ötven nappal, A Szentlélek velünk marad ! Adjunk hálát az Istennek, adja

Teljes bejegyzés »

Magamba öleltelek

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Pest és Buda szerelme

Pest és Buda szerelme   A múltnak tükrében, a Duna vizében tündökölt Pest és Buda. A hullámok fölött, ég és a föld között siklottak, mint

Teljes bejegyzés »