Narancsvirágok

A tenger felől áttetsző sós pára száll.

Kopott mandolin szól, vagy egy spanyol gitár…

Horizont alá bukott a nappali fény,

csillagok ringatóznak a víz tetején.

 

Hófehér virágba borultak a lombok,

mézédes illatuk csábítón párolgott,

megtelepedett a vízben és a fákban,

ring hold sarlójában, a nap koronájában.

 

Narancsliget rejti a titkos árnyakat,

velük a szél kergetőzik a fák alatt.

Nyitott ablakok keretén suhannak át,

levetik magukról a használt álruhát.

 

A fülébe suttognak egy alvó lánynak,

álmát átszínezik majdnem valóságnak.

Mire az álomból egyszer csak feleszmél,

árnynak, álruhának egyszerre lába kél.

 

A liget most csendes, halványak a fények,

elsápadtak köztük a vágyak, remények.

A mandolin hangja oly nagyon távoli,

tovatűnt a kéz is, ami azt pengeti…

 

Álmától csalódva körültekint vádlón,

pici narancsvirág hever lent a padlón.

A zene elhallgat egy pillanat alatt,

oly élénk álmából csak a virág maradt.

 

Szél sodorta földre, most kezében tartja,

majd elindul vele, s kiviszi a partra.

Életét veszi el, aki leszakasztja,

senki óvó keze vissza nem ragasztja.

 

A tenger oly hűvös, s mint a szem tükre, mély,

hogy életben tartsa, esélye oly csekély.

A vízen ring, áldozva a nap hevének,

s kiszolgáltatva a tenger istenének.

 

Ábrándok rezegnek a szirmok tövében,

szertefoszlanak majd a tenger vizében.

A lány rábízott minden összetört álmot,

vigye olyan messze, mit szem még nem látott.

 

Estére kinyitja szobája ablakát,

tajtékos hullámok elmosták lábnyomát,

de a partról édes illatot hoz a szél,

susogásában most egy mandolin zenél.

 

A partot elborítják a narancsvirágok,

körülölelik az életre kelt álmok,

narancsfa alatt áll, s hátát neki veti

a férfi, kinek keze a mandolint pengeti.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. kedves Angéla, gratulálok! kiérlelt, ösztönös stílus, bús-borongós dallam és hozzá illő ritmus, melegen kedves „költői képek”… örömmel olvastam. köszönettel: Gábor

Hozzászólás a(z) Képíró Angéla bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »

Mikor majd szemembe nézel

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. május 1.

Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »