Narancsvirágok

A tenger felől áttetsző sós pára száll.

Kopott mandolin szól, vagy egy spanyol gitár…

Horizont alá bukott a nappali fény,

csillagok ringatóznak a víz tetején.

 

Hófehér virágba borultak a lombok,

mézédes illatuk csábítón párolgott,

megtelepedett a vízben és a fákban,

ring hold sarlójában, a nap koronájában.

 

Narancsliget rejti a titkos árnyakat,

velük a szél kergetőzik a fák alatt.

Nyitott ablakok keretén suhannak át,

levetik magukról a használt álruhát.

 

A fülébe suttognak egy alvó lánynak,

álmát átszínezik majdnem valóságnak.

Mire az álomból egyszer csak feleszmél,

árnynak, álruhának egyszerre lába kél.

 

A liget most csendes, halványak a fények,

elsápadtak köztük a vágyak, remények.

A mandolin hangja oly nagyon távoli,

tovatűnt a kéz is, ami azt pengeti…

 

Álmától csalódva körültekint vádlón,

pici narancsvirág hever lent a padlón.

A zene elhallgat egy pillanat alatt,

oly élénk álmából csak a virág maradt.

 

Szél sodorta földre, most kezében tartja,

majd elindul vele, s kiviszi a partra.

Életét veszi el, aki leszakasztja,

senki óvó keze vissza nem ragasztja.

 

A tenger oly hűvös, s mint a szem tükre, mély,

hogy életben tartsa, esélye oly csekély.

A vízen ring, áldozva a nap hevének,

s kiszolgáltatva a tenger istenének.

 

Ábrándok rezegnek a szirmok tövében,

szertefoszlanak majd a tenger vizében.

A lány rábízott minden összetört álmot,

vigye olyan messze, mit szem még nem látott.

 

Estére kinyitja szobája ablakát,

tajtékos hullámok elmosták lábnyomát,

de a partról édes illatot hoz a szél,

susogásában most egy mandolin zenél.

 

A partot elborítják a narancsvirágok,

körülölelik az életre kelt álmok,

narancsfa alatt áll, s hátát neki veti

a férfi, kinek keze a mandolint pengeti.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. kedves Angéla, gratulálok! kiérlelt, ösztönös stílus, bús-borongós dallam és hozzá illő ritmus, melegen kedves „költői képek”… örömmel olvastam. köszönettel: Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Azt szeretném

Rózsa Iván: Azt szeretném Azt szeretném, hogy palesztin és zsidó egymással összebéküljön! Egykori ellenség egy asztalhoz üljön! Síita és szunnita ne utálja egymást! Pakisztáni és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cabo verde

Rózsa Iván: Cabo verde A zöld-fokiak fokozták a szintet; Nekik egyáltalán nem volt mindegy; Hispán sztárok elképzelés nélkül rúgták a bőrt: És egy legenda megint

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Üdvözülés

Rózsa Iván: Üdvözülés Mindenki saját magáért felelős. Tetteiért, cselekedeteiért. Isten semmiért sem felelős. De az egyetlen, univerzális, omnipotens Isten által Te is üdvözülhetsz! Ha van

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás A történelemkönyveket írják és olvassák… A folyamatokat újraértelmezik, kiforgatják… Hány ezer éve csikorog már ezen kerék?! Mikor mondja az emberiség: na, most

Teljes bejegyzés »

A csodás zöld kalamáris

A csodás zöld kalamáris   A szép múltunk festett százezer ecsettel ezer pompás világot. Mi együtt alkotunk, s egy szívként rajzolunk milliónyi virágot. A csodás

Teljes bejegyzés »