Mondd, van értelme harcolni?
Azt mondtad igen
Kérdeztem, hogy kettőnknek valaha vége lesz?
Azt válaszoltad sohasem.
Ó, hogy meddig tudtad ecsetelni
Hogy engem soha nem akarsz elveszíteni
Istenhez könyörgök, vigyen vissza arra a boldog napra
Mikor menedékre leltem ölelő karjaidban.
Azokban a karokban amelyek mára ellöktek
Had érezzem csak mégegyszer
S éljem át utoljára azt ami már elmúlt!
Üldözd el utolszor szívemből a bút!
Abban a pillanatban minden megváltozott
Úgy véltem megtaláltam az örök boldogságot
Sosem gondoltam, hogy lehet ez másképp
S azt hittem több vagyok neked, mint egy játék.
Legutoljára azt mondtad nekem
Érzelmileg egy kapcsolatra nem állsz készen
Sőt, még most sem vagy biztos benne
De akkor miért is kezdtél bele?
Mi okból adtál reményt?
Milyen céllal szédítettél?
Rád bíztam volna az életemet is
De mára bennem a bizalom szikrája sincs.
Miért tettél pontot a végére?
Hisz egyetlen bűnöm, hogy szeretlek
S tollamból rengeteg vers szól neked
De te szerelmem nem értékelted.
(a képet a mesterséges intelligencia generálta a versemhez)
Author: Berecz Klaudia
Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~
