Zöld erdő

Zöld erdőbe fogunk menni,

zöld erdőben fogunk lenni,

rengeteg fát megismerni,

bent élőket megkedvelni.

 

Madár dalát meghallgatni,

vaddisznónak makkot adni,

őzikéknek zöldet hagyni,

mókusoknak diót dobni.

 

Sündisznóknak almát szelni,

lombszőnyegből ágyat vetni,

friss levegőt lélegezni,

s ezt harkállyal lekopogni.

Sáfrány János
Author: Sáfrány János

Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd elköltöztünk Dunaújvárosba. Az általános iskolát a Vasvári Pál Általános iskolában végeztem, középiskolát a Bánki Donát Szakközépiskola középfokú gépész szakán. Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-üzembentartó szakon végeztem, majd felsőfokú OKJ-s környezet és hidrotechnológus lettem. Dolgoztam biztonsági vonalon és tűz és munkavédelmi vezetőként, környezetvédelmi megbízottként. Mindig szerettem a verseket. Középiskolai irodalomórákon nagy költőink verseiből, meg kellett tanulnunk egy-egy versszakot, majd el kellett mondanunk az egész verset. Nagyon sok sora eszembe vésődött a verseknek, most is tudom, és merítek belőlük a jelen eseményeire.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »