Feneketlen tenger morajlik szépen,
Végtelen vize világít kéken,
Millió csillag úszik az égen,
Halk sóhajok szállnak a sötét éjen.
Egy régi üveggömb fénylik a polcon,
Kissé mámorosan az ágyra botlom,
Édesen roppan a számban a bonbon,
Várom, hogy homlokomra csókot nyomjon.
Az összeragasztott szív meg-meg dobban,
Kettőnktől a paplan huncutul lobban,
De egyszer csak az üveggömb koppan,
S minden remény elillan nyomban.
Author: Mucsi Csillag Virág
Mucsi Csillag Virág vagyok, Miskolcon születtem, 1999.02.04-én. Jelenleg Debrecenben élek és dolgozom, a logisztika változatos világában. Gyerekkorom óta fontos számomra a művészet, azon belül is a festészet, az írás és a költészet. Úgy érzem, az írással mindig kifejezhetem, a bennem zajló érzéseket, folyamatokat, még akkor is, ha kezdetben nem tudom, mi az az érzés, amit érzek pontosan, és milyen lesz a vers, ha befejezem. Verseimmel még tudat alatt is próbálok valami fontosat közölni. Nagyon nagy örömmel töltött el, amikor meghívót kaptam az Irodalmi Rádió alkotóközösségébe, ezúttal is köszönöm. Már régóta nagy vágyam, hogy egyszer kiadathassam műveimet, egy kötetben, de úgy érzem, még vannak olyan versek elbújva az elmém hátsó szegletében, amik nem teljesen születtek meg véglegesen, de tudom, hogy szerepelniük kell egy ilyen kiadásban. Sajnos a mai rohanó világban úgy látom, hogy nem sok ideje jut az embereknek az olvasásra és a költészetre, de célom, hogy népszerűsítsem azt. Ha verseimmel akár csak egy kis pillanatra is elrabolhatom az emberek figyelmét a külvilágtól, akkor már tudom, hogy megérte. Olvasd szeretettel írásaimat, CsillagVirág