Rózsa lelkem

Leérintem lábaim a hófehér márványkőre,

Annak hűvösségétől lúdbőrös lesz lábam bőre,

Mezítelen kis talpam szinte égeti a hideg,

Az éj leple alatt sötét van, minden olyan rideg,

Csendesen megyek, a földig érő ablakhoz érek,

Tekintetemmel lassan a nagy udvar felé nézek.

 

Fehérség, fagy látványa fogad, hó fedi a parkot,

Tiszta lepel takarja, kivéve azt az egy sarkot,

Melynek csücskében különleges vörös rózsa vala,

Szeles hóvihartól védi töviseinek fala,

Látom rászorulva a kemény, szorító markot,

S torkom elszorul, átérzem eme néma harcot.

 

A zord tél, a jég akarja áttörni azt a falat,

Gondolván, hogy ellene majd ő gyors győzelmet arat,

De az a rózsa, mint pulzáló vörös életerő,

Hisz ott van benne az a kitartás, a lélekerő,

Forró fényt árasztva magából, a jeget olvasztja,

Erejével a testén ejtett sebeket lohasztja.

 

Mint mély katlanban a magma, úgy tombol a virágom,

S ráeszmélek, hogy e látomás belső világom,

Lassan felébred a testem, kiélesedik elmém,

Lomhán rezdülnek pilláim, velük a jelent lesném,

Bőröm bíbor színben izzik, s belőle fény árad,

Elöntötte testem a feltörő láva, s támad.

 

Hisz lelkem katlanában forrott e pusztító magma,

Amely a bennem rejlő, titkon erős élet magva,

Én e törékeny rózsalelkem védeni akarom,

A külvilág könyörtelensége ellen takarom,

S látod ember, mekkora is a lélek ereje,

Kiszabadítni önmagad, ez mindennek veleje.

Mucsi Csillag Virág
Author: Mucsi Csillag Virág

Mucsi Csillag Virág vagyok, Miskolcon születtem, 1999.02.04-én. Jelenleg Debrecenben élek és dolgozom, a logisztika változatos világában. Gyerekkorom óta fontos számomra a művészet, azon belül is a festészet, az írás és a költészet. Úgy érzem, az írással mindig kifejezhetem, a bennem zajló érzéseket, folyamatokat, még akkor is, ha kezdetben nem tudom, mi az az érzés, amit érzek pontosan, és milyen lesz a vers, ha befejezem. Verseimmel még tudat alatt is próbálok valami fontosat közölni. Nagyon nagy örömmel töltött el, amikor meghívót kaptam az Irodalmi Rádió alkotóközösségébe, ezúttal is köszönöm. Már régóta nagy vágyam, hogy egyszer kiadathassam műveimet, egy kötetben, de úgy érzem, még vannak olyan versek elbújva az elmém hátsó szegletében, amik nem teljesen születtek meg véglegesen, de tudom, hogy szerepelniük kell egy ilyen kiadásban. Sajnos a mai rohanó világban úgy látom, hogy nem sok ideje jut az embereknek az olvasásra és a költészetre, de célom, hogy népszerűsítsem azt. Ha verseimmel akár csak egy kis pillanatra is elrabolhatom az emberek figyelmét a külvilágtól, akkor már tudom, hogy megérte. Olvasd szeretettel írásaimat, CsillagVirág

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »