,,A Halál Tánca”

Gyere ide és ölelj át,

Úgy, mintha várnád a halált.

Túl jó ez a rövid tánc,

Túl jó ahhoz, hogy tovább járd.

 

Ne fojts meg csak ölelj át,

Nem kell várni a halált.

Csak szoríts még és csókolj hát,

A táncot pedig lassan járd!

 

Még hosszú évek kellenek,

Nem elég csak egy lehelet,

Mert rájöttem, az időm véges;

Tudom már a halál mire képes.

2025.01.30. – B. R. M.

,,Cím: „A Halál Tánca”

Az illusztrációhoz egy sötét, misztikus atmoszférát képzelek el: egy pár lassú táncot jár a félhomályban. A háttérben ködszerű árnyak gomolyognak, mintha maga a halál figyelné őket. Az egyikük arcán melankolikus, mégis békés mosoly, míg a másik kétségbeesetten kapaszkodik a pillanatba. A fények tompák, kékes és bíborszínű árnyalatokkal játszanak.”

(A vers címét adta és illusztrálta a ChatGPT mesterséges intelligencia)

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »