Könnyezőfáknak látod az ágát,
de sosem láttad még a virágát,
azt se láttad, mikor szárba szökkent,
azt se, ahogyan megnőtt a ködben.
Azt se láttad, hogy a rügy kipattant,
nem hallhattad azt, mert tette halkan,
de azt sem mikorra a nap fel kél,
teljessé nyílt minden sziromlevél.
Árad az illat, árad a bánat,
hullanak könnyek, áznak az ágak,
lecsepeg róluk, de csontig fájhat.
Valaha lesz rá újra bocsánat,
jövőnek éljünk, ne már a mának,
öröm, boldogság szab ennek gátat.
Author: Sáfrány János
Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd elköltöztünk Dunaújvárosba. Az általános iskolát a Vasvári Pál Általános iskolában végeztem, középiskolát a Bánki Donát Szakközépiskola középfokú gépész szakán. Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-üzembentartó szakon végeztem, majd felsőfokú OKJ-s környezet és hidrotechnológus lettem. Dolgoztam biztonsági vonalon és tűz és munkavédelmi vezetőként, környezetvédelmi megbízottként. 2023-ban jelent meg a verseim első száz , 2025-ben a verseim második száz verseskötetem. Mindegyik 100-100 versemet tartalmazza. Mindig szerettem a verseket. Középiskolai irodalomórákon nagy költőink verseiből, meg kellett tanulnunk egy-egy versszakot, majd el kellett mondanunk az egész verset. Nagyon sok sora eszembe vésődött a verseknek, most is tudom, és merítek belőlük a jelen eseményeire.
Egy válasz
„Könnyezőfáknak látod az ágát,
de sosem láttad még a virágát,
azt se láttad, mikor szárba szökkent,
azt se, ahogyan megnőtt a ködben.”
Remek gondolatok, bizony gyakorta úgy mondunk ítéletet, hogy a valóság csak kis szeletét ismerjük.
Szeretettel: Rita