Frida és Mia

Megjelent: Tanszéki történet címen

Első napom volt a Tanszéken. Egy pályázat útján nyertem el az állást, mivel nagyon tetszett nekik a legutóbbi publikációm. A tanszékvezető írt, hogy délelőtt tíztől rövid értekezlet lesz, ahol bemutat és készüljek egy úgy körülbelül tíz perces kis bemutatkozó előadással. Előtte pedig foglaljam el a szobámat. Nem kell siessek. Nyugodtan vigyem el a kétéves gyerekemet a bölcsődébe, elég kilenc körül beérnem. A kisgyerekes kollegák mindegyike, voltak még rajtam kívül ketten, viszi reggelente a gyerekét. Ez a kötetlen munkaidő előnye, használjam ki. Náluk úgyis mindenki napi huszonnégy órában foglalkozik a munkájával, ha bent van, ha nincs, mivel a kozmológia a hobbijuk is egyben. Igen, ez nálam is így van — gondoltam és kicsit meg is nyugodtam.

A bemutatkozásom jól sikerült. Roberto, régi évfolyamtársam, ott ült mellettem és lelkesen dicsért. A többiek pedig csatlakoztak hozzá. Megkértek még arra, hogy oktassak is, mivel a mi tanszékünknek is kell ilyen jellegű tevékenységet vállalnia, nem csak diplomamunkásokat. Ennek örültem, mivel szerettem tanítani. Nyolc férfi és mindössze két nő ültük körbe a tanszéki kávézó nagy asztalát. A másik Mia a titkárnő volt, fiatal, magas, barna, csinos nő. Ő kicsit furcsának tűnt. Előtte még lelkesen mutogatta a szobámat, hogy mi hol található a tanszéken, de az értekezlet után mintha megváltozott volna.

Jó volt a közös munka. Roberto különösen figyelmes volt — most, hogy egyedül maradtam a gyerekkel — emlékeztetett rá többször. Egyik nap pedig elmondta, hogy én mindig is tetszettem neki, de mivel Luigi-val hamar összejöttünk, mielőtt ő lépett volna, félreállt. Ténylegesen jól esett a törődése és hamarosan járni kezdtünk. A többiek is látták, de senki nem szólt semmit. Mia sem mondott semmit, azonban elég furcsa dolgokat művelt. Például a tanszéki teremben, ahol az óráim voltak, rendszeresen hiányzott a kréta, amikor nekem órám volt. Mivel mindig vittem a színes kréta készletemet, ténylegesen nem akadályozott, de akkor is furcsáltam. A kollegáknak is feltűnt Mia velem szembeni ellenséges viselkedése és egyikük elmondta, hogy még nem is olyan régen Roberto-val jártak. Ugyan már szakítottak, mire én megérkeztem, de úgy látszik mégis zavarta őt ez a dolog.

Ezt leszámítva jól éreztem magam. A kollegákkal sokat vitatkoztunk, sokszor összefirkáltuk a kávézóban lévő táblát vadabbnál vadabb ötleteinkkel, elképzeléseinkkel. Nem egyszer én voltam az, aki végül levonta a következtetéseket. Majd kialakult köztünk valami konszenzus féle. Ekkor elhatároztuk, hogy ezt akár publikálni is lehetne. És a nagy kérdés is előkerült. Ki vállalja, hogy elkészíti az első változatot és mindenki jelentőségteljesen rám nézett. Végül alig változtattunk az általam leírtakon és én lettem a cikk első szerzője.

A tanítást is szerettem. A hallgatókkal is sikerült jó viszonyt kialakítanom. Tetszett nekik az, hogy nem csináltam ügyet abból, ha hibáztam valamelyik levezetésnél. Sőt, kértem, hogy figyeljenek és szóljanak, ha valamit rosszul írok a táblára. Mindig megköszöntem amikor kisegítettek. Tetszett nekik az is, hogy sokszor használtam színes krétát egy-egy rész kiemeléséhez, különösen az ábráknál. A bonyolultabbakat persze ki is vetítettem, de a táblára is felrajzoltam, hogy mutassam a rajzolás egyes lépéseit. Erről jut eszembe, egyik alkalommal a vetítő távirányítója is eltűnt. Attól kezdve feltettem a honlapomra az adott napra szóló diasort és ha nem tudtuk kivetíteni, akkor a hallgatók a saját laptopjukkal rámentek a honlapomra és onnan nézték meg.

Egyik alkalommal a hallgatók érdekes kérdést tettek fel. Tudták, hogy a Tanszéken kozmológiával foglalkozunk. És ők olvastak a féreglyuk lehetőségéről, mivel a matematika szerint a téregyenleteknek lehetséges ilyen megoldása. Kérdezték, hogy erről mi a véleményem. Elmondtam nekik, hogy attól, hogy valami matematikailag lehetséges, attól még nem biztos, hogy ténylegesen létezik is, fizikailag lehetséges. Erre egyszerű példát is lehet mondani. Gondoljanak az állandó gyorsulással mozgó testre, mint például az elejtett test mozgása, a szabadesés. A mozgás út – idő grafikonja csak egy fél parabola, hiszen a másik résznek, az x-négyzet függvény negatív tartományban lévő részének fizikailag nincs értelme. Még mondtam egyéb példákat is, majd egyszer csak megszólalt az egyik hallgató, hogy mi lenne, ha kiírnánk egy sci-fi író versenyt, amelyben szerepet játszik a féreglyuk. Ezen nagyon fellelkesültek és kérték, hogy majd én bíráljam el az írásaikat. Belementem. Megállapodtunk a maximális terjedelemben és a karácsony előtti utolsó órát tűztük ki beadási határidőnek. Végül egészen jó történetek születtek.

Egyik reggel nem találtam a terem kulcsát. Az órámat reggel nyolcra kértem, mivel szerettem, ha az nem szakítja ketté a napot. Így azon a napon mindig én értem be elsőnek. Nekem kellett nyitni a termet. A kulcsoknak a kávézóban volt a helye, ahová csak mi tudtunk belépni a kártyánkkal. Végül nem tudtam mást kitalálni, mint hogy a folyosó egy kiszélesedő részén ültek le a hallgatók és végül ott tartottam meg az órát, közel a tanszéki kávézóhoz, melynek ajtajára pont ráláttam. A hallgatók abszolút segítségemre voltak. Egyikük laptopján beállítottuk a kézírást, én arra írtam és azt feltettük rögtön a netre, így azt a többiek is tudták követni. Az ábráim pedig már eleve fent voltak, mivel azokat előző este mindig feltettem. Közben persze folyamatosan érkeztek a kollegák és az egyetem többi hallgatója, akik igyekeztek kikerülni minket, abbahagyták a beszélgetéseket, hogy minél kevésbé zavarjanak minket. Elég látványosak voltunk, így híre ment a dolognak. Én az óra közben néha a kávézó felé néztem és láttam, hogy Mia többször is bement oda. Az óra végén egyenesen oda mentem és láttam, hogy a terem kulcsa a helyén volt. Ekkorra megfogalmazódott bennem, hogy a kulcsot ő tehette el valahová, mivel az óra alatt más nem járt ott.

Az órám után bementem Miához a titkárságra és határozott hangon közöltem vele, hogy láttam, hogy nála, a kezében volt a kulcs amikor bement a kávézóba, de amikor kijött, akkor már nem. A folyosóról éppen oda láttam. — Ez persze blöff volt, de ő ezt nem tudhatta. — Azt is mondtam neki, hogy nem fogom beköpni, de legyen szíves hagyjon fel a kisded játékaival. Találjon ki valami mesét, hogy hová tűnhetett a kulcs. Esetleg leesett a fűtőtest mögé és ott találta meg.

Mivel sokan látták a folyosón tartott órámat, a tanszékvezető is kénytelen volt foglalkozni a kérdéssel. Még aznap tartottunk egy kisebb megbeszélést, melynek ez is témája volt. Ezen Mia előállt és elmondta az általam javasolt mesét, mármint, hogy leesett a kulcs a fűtőtest mögé. Amikor bejött, látta, hogy a folyosón voltam a hallgatókkal és elkezdte azt keresni. Én nem szóltam egy szót sem. A fiúk megdicsértek, hogy milyen jól feltaláltam magam. Kifejezetten tetszett nekik, hogy felteszek a honlapomra oktatási anyagokat és azokat használom az óráimon is. Jelen esetben is milyen hasznosak voltak. Örültem a dicséretnek. Közben figyeltem Miát is. Nagyon jól alakította az ártatlant. És észrevettem, hogy Walter hogyan néz rá. Meg is fogalmaztam magamban, hogy szerintem tetszik neki.

A megbeszélés után erőt vettem magamon és odamentem Miához. Látszott, hogy ő is küszködik, de végül csak kimondta, köszöni, hogy nem árultam be. Én röviden elmondtam neki, hogy Robertoval már nagyon rég ismerjük egymást, évfolyamtársak voltunk. Továbbá azt javasoltam neki, hogy szenteljen nagyobb figyelmet Walternak, mert én úgy látom, hogy tetszik neki. Ezen kicsit elcsodálkozott. Majd pár nap múlva teljesen egyértelművé vált, hogy összejöttek. Mia a későbbiek során nem, hogy nem tett semmi rosszat ellenem, de igyekezett kifejezetten kedves lenni. Végül Walterral összeházasodtak, ahogy mi is Robertoval.

Author: Radnóti Katalin

Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/