Robertoval végül szakítottunk, amelyet nagyon sajnáltam. De be kellett látnom, hogy nem illettünk össze. Még mindig elég levert voltam az eset miatt, amikor a tanszékvezető közölte, hogy betöltötték a meghirdetett állást és másnap reggel érkezik az új kollega, Frida. Jé, egy nő a sok férfi közé — gondoltam magamban. Kért, hogy segítsek majd neki, mutassam be mit hol talál, elmondta, melyik lesz a szobája és így tovább. Frida meg is érkezett úgy kilenc óra körül. Elmondta, hogy a főnök javasolta, elég, ha kilencre jön. Előbb elvitte a kislányát a bölcsődébe és most itt van. Á, szóval van gyereke is. Remélem férje is — legalább is bíztam benne. Frida középmagas, barna hajú, vékony, olyan farmeros nő volt, aki ugyan ad a külsejére, de azért nem viszi túlzásba. Elmondtam és megmutattam neki a legfontosabb dolgokat, ahogy a főnök kérte.
Majd tíz órakor elkezdődött az értekezlet. Mindenki bejött a kávézóba, ahol a nagy asztal köré szoktak leülni. Láttam, hogy Roberto igyekszik Frida közelébe kerülni. Majd egymás mellé is ültek. Frida tartott egy úgy tíz perces bemutatkozó előadást, amiből persze nem sokat értettem, amely után Roberto feltűnő módon elkezdte dicsérni. Majd a többiek is csatlakoztak hozzá. Ezt azért kicsit furcsállottam. Ritkán szoktak ennyire lelkesek lenni. Biztos tetszik a többieknek is az új nő — gondoltam. Majd a főnök megkérdezte tőle, hogy szeretne-e oktatni, mivel a tanszéknek ilyen feladata is van a diplomamunkásokon kívül. Frida boldogan közölte, hogy persze, szeretne. Ennek a férfiak nagyon örültek, hiszen az órákra való készülés, annak megtartása és főleg a ZH-k kijavítása nyűg volt számukra. Végre rá tudják sózni valakire ezt a feladatot.
Frida órái a kávézóval szemközti teremben voltak, melyhez a kulcsot a kávézóban tartottuk. A terem berendezéséről, a krétáról és a vetítőről én gondoskodtam. Bevallom, mérges lettem rá. Úgy éreztem, hogy Robertot lecsapta a kezemről. El is határoztam, hogy kicsit megnehezítem az életét. A teremből elhoztam a krétát, mielőtt ő bement órát tartani. De láttam, hogy ezzel nem sokra megyek, hiszen van egy színeskréta készlete, amelyet mindig magával visz az óráira. Azt is láttam, mivel óra alatt nyitva volt az ajtó, hogy szeret vetíteni. Így egyik alkalommal elhoztam a vetítő távirányítóját. De valahogy ezt is megoldotta. Azt hiszem feltehette a honlapjára előzőleg a képeket és a hallgatók onnan tudták letölteni. Szóval ez a nő mindent meg tud oldani. Ezért egyre ellenszenvesebb lett. Pedig semmi rosszat nem csinált, hiszen mire megérkezett hozzánk, mi már szakítottunk Robertoval. De akkor is rosszul esett a dolog. Ugyan nem voltak feltűnőek, de akkor is látszott, hogy jóban vannak.
Emlékszem, egy keddi nap délutánján jött az ötlet. Szerda reggelenként nyolctól voltak Frida órái. Mi lenne, hogyan oldaná meg, ha elhoznám a terem kulcsát és másnap nem tudná ott megtartani az óráját? — gondoltam ki a tervet Frida lejáratására. Ténylegesen elhoztam magammal a kulcsot. Másnap úgy fél kilenc tájban mentem be, ahogy szoktam, és láttam, hogy a hallgatók a folyosó kiszélesedő részén ülnek nem messze a kávézó bejáratától, Frida pedig magyaráz nekik. Egy laptopra írt és azon próbált mutogatni. Amikor észrevett elég szúrós szemmel nézett rám. Szerintem akkor már sejtett valamit. Én bementem a kávézóba és visszatettem a kulcsot a helyére.
Amikor vége lett az órájának, Frida szinte berontott hozzám a titkárságra. Szerencsére a főnök még nem volt bent, valami megbeszélésre ment a dékánhoz. Frida először őt kereste, majd felém fordult és szinte kiabálva mondta, hogy tudja, hogy én tettem el a kulcsot és látta, amint azt bevittem a kezemben a kávézóba, majd üres kézzel jöttem ki. Ahol ő állt és magyarázott, pont a kávézó ajtajára látott. Én hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy blöffölt-e, de annyira megijedtem, hogy bevallottam neki. Erre ő azt javasolta, hogy ha kérdezik, mondjam azt, hogy leesett a fűtőtest mögé és amikor láttam, hogy ő a folyosón tartja az óráját, bementem megkeresni és ott találtam meg. És továbbá hagyjam abba az ő zaklatását. A folyosós órát sokan látták, ebből bajom is lehetne.
Amint a főnök bejött, azonnal kis röpgyűlést hívott össze. Ugyanis már ahogy közeledett az irodája felé többen megállították, hogy mi is történt nálunk a folyosón? A szomszédos tanszék vezetőjének is feltűnt a dolog. Láttam rajta, hogy felizgatta az eset. Ismét nagyon megijedtem. Ez a kulcselvitel nem volt jó ötlet részemről. Ahogy összegyűltünk azonnal azt kérdezte, hogy mi történt? Frida rám nézett. Én pedig elmondtam azt a sztorit, amit ő javasolt, hogy a fűtőtest mellett találtam meg a kulcsot. Közben teljesen leizzadtam. Szinte remegett a hangom. De utána megnyugodtam és láttam, hogy a főnök arca is kisimult. Ez után még pár apróságot beszéltünk meg, majd szétszéledtünk.
Utána odamentem Fridához és megköszöntem neki, hogy megmentett egy nagy letolástól, vagy ki tudja milyen következménye lehetett volna a dolognak. Láttam, hogy Frida is vidámabb lett és kicsit közelebb hajolt hozzám, hogy valamit még szeretne mondani. Ezen elcsodálkoztam. Le akar tolni? — ötlött eszembe. De nem. Azt mondta, hogy úgy vette észre, mintha Walter nagyon nézne engem. Szerinte tetszem neki. És azt javasolta, hogy legyek vele kedves, bátorítsam. Őt is régóta ismerte, két évvel járt felette.
Visszamentem a helyemre és elgondolkodtam a dolgokon. Mi bajom is volt Fridával? Hiszen Robertoval már korábban szakítottunk, mint ahogy ő ide került. És ahogy hallottam, ők évfolyamtársak voltak. Régről ismerték egymást. És most összejöttek. Nincs ebben semmi rossz. Bár nem tudom, ki a gyerekének az apja, de ez végül is nem tartozott rám. Valóban gonoszkodtam vele és ezt ő is tudta, meg szerintem a többiek is. És most mégis kiállt mellettem, illetve segített. Ő nem akart semmi rosszat. És Walter? Tényleg nagyon nézett engem már egy ideje, csak nekem nem tűnt fel. Milyen igaza volt Fridának.
Walterrel végül elkezdtünk járni és hamarosan összeházasodtunk. Frida és Roberto is házasságot kötött. A Tanszék azóta szinte egy nagy család.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/
