Csillag mosolyog az égen

Csillag mosolyog az égen,

arany pora hullik rám.

Arany pora, arany csíkja

tinta égen utat vág.




Tinta égen, mélykék égen

mosolyog a holdkifli.

Ezüst udvarát, ezüst fátylát,

takaróként teríti.




Boldog a táj, szép és fehér,

ragyog a sok hópehely,

hókristályok táncát járja

minden egyes hópehely.
Gábor Fruzsina
Author: Gábor Fruzsina

Gábor Fruzsina vagyok, jelenleg Budapesten élek és alkotok. Olvasni, verseket olvasni mindig szerettem, kedvenc költőim verses köteteit szívesen kézbe veszem, örömmel és megnyugvással töltenek el. Jómagam néhány évvel ezelőtt kezdtem írni, meséket, magamnak, örömmel, szeretettel. Műveimet egy-egy fejezettel mindig megtoldom, néha rajzokat is készítek hozzájuk. Ötleteim, amikre a tőlem telhető legnagyobb szeretettel tekintek, időnként verses formában öltenek alakot. Ilyenkor verset írok, majd amikor kész, újra és újra elolvasom és örömmel tekintek rájuk. Lelki szemeim előtt színes, szeretettel teli képeket látok, a verseim, a meséim részleteit. Az alakok megelevenednek, a szereplők fényárban úsznak, a szavak színes, szeretetteli tartalommal telnek meg számomra. Ha másoknak is tetszik, amit írok, az nagy örömmel tölt el engem és arra bíztat, hogy megszülető alkotásaimat megmutassam másoknak. Kedvelt hobbijaim közé tartoznak a mese- és versírás mellett a növények, valamint szeretem a madarakat és a lepkéket, pillangókat. Szívesen sportolok és töltöm a szabadidőmet a természetben. Rendszeresen olvasok, regényeket, életrajzokat, illetve a kedvenc meséimet is. Célom a mese- és a versírással, hogy egy újabb színes, szeretetteli folttal gazdagítsam az életem és ha szerencsém van, másoknak is ad örömöt a műveim olvasása.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


…érted tettem

Bevetettem magam sajàt börtönömbe, Ott fuldoklom, és màr nincsen visszaút, Màr sohasem lehet szabad itt a lelkem, A lelkiismeret mindegyre visszahúz. Zűrös mocsàr húz egyre

Teljes bejegyzés »

Rád sem ismerek

Ordításod megremegteti testem, Félelem kúszik elmém felett. Néha közeledben elfog a rettegés, Mintha titokban egy ördög lennél. Ki életeket akar elpusztítani szavaival, S támad atyai

Teljes bejegyzés »

„Pillanatkép”az autizmusról

Lili nagyot sóhajtva ült le a padra miközben az önfeledten csúszdàzó kisfiàn, Zolikàn legeltette a szemét.Nem volt rizikómentes elhatàrozàs, hogy elhozza őt ide.Kezét ölébe téve

Teljes bejegyzés »

A holnap kétsége

A halál gondolata felmerül álmaimban És a jövendő esztendők titka igéz, Hol a történés sejtelme mint a méz a néheket, Úgy vonzza a kérdőjeleket. Mi

Teljes bejegyzés »

Vívódás

Van egy emlék, csak egy emlék, belepte rég a havas tél, Voltál akkor te, voltam én, mikor hullott sok falevél. Ment egy levél, jött egy

Teljes bejegyzés »

Galamblelkű szekrényajtó

A kórteremben hat ágy volt. Minden ágyhoz tartozott egy-egy szekrény. Minden szekrényen volt egy-egy ajtó, de csak az egyiknek volt lelke. Nem nagy lélek volt

Teljes bejegyzés »