Ébredek megint
Tarol a zsemleszínű hajnal, fémes percegéssel jár az óra
Apró hittel indul a kezem, fura zaj ébreszti szívem
Láncos kutyák csaholják, időd lejárt ragacskám.
Ébredő redőny az ablakon, lusta napsugár arcodon.
Merengő jövő üdvözöl, fáradt múlt pamlagra dől.
Szerelmem kerestem sután, estém véget ért furán.
Színek öltöznek fénybe, a mesélő remélem révbe.
Remény költözik szavába, hallom ajkain fohász van.
Keress meg engem örökre, tied vagyok, köszönve.
Ébredj vidáman, kivártad, maradj ilyen, amíg világ van.
Kincset ér szíved nyitása, áldott napok hívása.
2024.05.30
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 55 éves leszek nemsokára. Szeretem, hogyaz érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.
