új lét, új világ, új élet
vár tán, ha engeded
ajtódon belépni
szíveden át nyiss hát új teret
és kiálts… hogy bejöhetsz
te kint lakó szellem
kit istenek vigyáznak!
legalábbis így hiszed
arcod fény arca tán
vagy fény mossa le
minden harc után
hajadat fény fésüli szépre
és minden kóc kis halál
mi bogát kioldva életben talál újra
hiába hiszed, hogy meghaltál
életed megannyi újjászületés és mámor
új csillag, új gyönyör, új út, új gödör
új lét, új világ, új élet vár
ha engeded belépni
hát siess…
Author: Tarrósi Éva
Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.