Szemek

Nevető szemed vidáman villan felém,
titkos ölelése örökké az enyém.
A tenger kékje csillan kedves melegén,
mély pillantásod napsugaras szigetén.

Szeretném megtudni vidám szemed titkát,
amely mindig csak boldog nevetést kínál.
Mosolygó szemed sarkán a sok apró ránc,
tudom, hogy most is örömteli táncot jár.

Mondd, mit üzen fénylő szemed mosolya.
Titkok fátyolos ködén átjár sugara.
Nem tudom mit rejt varázsszemed kacaja,
elég egyetlen nevető pillanata.

Szívemben őrzöm szemed kéklő mosolyát.
Emlékeimben a sok apró szarkaláb
lelkem melengeti, csupa öröm világ.
Együtt örülök veled, és elmondok egy imát.

 

Horváth Zita
Author: Horváth Zita

Gyermekkorom óta egyre jobban szeretek olvasni. Első legkedvesebb olvasmányaim: Horgas Béla: Mesélek a zöld disznóról, Hetvenhét magyar népmese, A. A. Milne: Micimackó és Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg. Magyartanáraim: Pék Pál, Borók Erzsébet és Dr. Márkus Ferenc emberségre és az irodalom szeretetére neveltek. Kamaszkoromban kezdtem el verseket írni. Ha valami fájdalom ért, versírással vigasztaltam magam. Néhány nap múlva kidobtam az írásaim. Amit először megtartottam egy töredék: Ragyogó tündefény Áradó hű remény Boldogság Első versem 2001.07.18-án született Csipkerózsika felébred címmel. Eleinte csak magamnak írtam, majd pályázatokra. Miután művész barátnőm felfedezett, 2015. februárjában önálló irodalmi estet szerveztetett nekem. Írásaimon érződik a foglalkozásaim hatása. Szombathelyen végeztem tanító szakon, később Kaposváron könyvtárosként. 2022-ben csatlakoztam a Takács László Irodalmi Körhöz. A tíz éves TALK Egyesület Örök most antológiájának címadója vagyok. Verseim antológiákban jelentek meg. Karácsony fénye című költeményemmel kerültem az Irodalmi Rádió szerzői közé. Köszönöm a lehetőséget.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Kedveshez

Nélküled árva vagyok, Helyem e világon nem találom. Melletted nyugalomra lelnék, Lábaidnál heverve megpihennék. Égő ajkam kínzó szomját, Mézízű ajkad hűsén oltván, Másra már nem is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Csatlós Melinda

Mikor a Tázló befagyott

Béke és csend övezi a tájat, s talán így karácsony felé nincs is nagyobb ajándék, mint mikor az égből hulló fehérség egy végtelen takaróként borít

Teljes bejegyzés »

Pajzsod

Pajzsod   Eléd állok, búj mögém, Hogy testem pajzsod legyen, Hátha inkább köt belém, Gyalázzon, küzdjön velem!   Verjen, üssön, rajta hát! Másik orcám is

Teljes bejegyzés »

A lapát

Egy elvetemült gondolattól vezérelve hajnalban indultunk útnak. Jó meleg autónkban hol énekelve, hol viccelődve haladunk a jégtől fagyos úton. Mindig tréfás JPS-em borsot törve az

Teljes bejegyzés »

Reggeli csend Ma minden olyan hallgatag, mintha nem kelt volna fel a Nap. Alig jár ember a városon, madár se szól az ágakon. Mintha nem

Teljes bejegyzés »

Én mindig várlak Akkor is, hogyha nem akarlak, mert zárva már minden ablak, állok némán az éjszakában, és reszketek láthatatlan lázban. Akkor is, ha többé

Teljes bejegyzés »