Semmiben ülni,
mindenség közepén.
Képet festeni,
az álmok kék egén.
Fejest ugrani,
az őrjítő vágyba.
Tabut dönteni,
végre valahára.
A tejútrendszert
hagyni el, már végre.
Picit, nem nagyon,
csak néhány fényévre.
A jeges árban
fürdeni tavasszal.
Akkor amikor,
senki sem marasztal.
A lavinában
helytállni merészen.
Mellet döngetve,
szikla fedezékben.
Nem semmi.
Author: Sáfrány János
Kaposváron születtem, 5 éves koromig ott is éltem, majd elköltöztünk Dunaújvárosba. Az általános iskolát a Vasvári Pál Általános iskolában végeztem, középiskolát a Bánki Donát Szakközépiskola középfokú gépész szakán. Katonai Műszaki Főiskolán gépjármű-üzembentartó szakon végeztem, majd felsőfokú OKJ-s környezet és hidrotechnológus lettem. Dolgoztam biztonsági vonalon és tűz és munkavédelmi vezetőként, környezetvédelmi megbízottként. 2023-ban jelent meg a verseim első száz , 2025-ben a verseim második száz verseskötetem. Mindegyik 100-100 versemet tartalmazza. Mindig szerettem a verseket. Középiskolai irodalomórákon nagy költőink verseiből, meg kellett tanulnunk egy-egy versszakot, majd el kellett mondanunk az egész verset. Nagyon sok sora eszembe vésődött a verseknek, most is tudom, és merítek belőlük a jelen eseményeire.
