Benn kandallómban vidám, táncoló lángok,
Mint vadul ölelkező, tűzszínű lányok.
Kinn árva hópihét hajszoló, téli szél
Dunna alatt szendergő búzáról mesél.
Csatangos levélkék ásítanak lustán,
Elcsendesülnek habfehér hópárnán.
Mára hazugság lett a nap nyár-heve,
Most téli havon szikrát táncoló neve.
Hőségben fakadt, édes nyári szerelmek,
Behavazott, nyugvó lélekben pihennek.
Minden, mi zajos volt, csendesen fekszik,
Mi bennem hadakozott – már nem verekszik.
Némán ringatózom a kandalló előtt,
Irigykedve a lángok vad tánca fölött,
Higgadt a tél – s én nem kérek belőle,
Tűztáncot járnék a lángokkal örökre!
Author: Vajna-Kánagy Rozi
A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.