EGY LÉLEK VÍVÓDÁSAI

Késő éjjel volt.Ágnest ismét elkerülte az álom.A hetek óta tartó gyötrődés kialvatlanság kiült az arcára.Gyűrött volt,szemei vörösek,alatta mély karikák táskák.Pár kilótól is megszabadult,egyáltalán nem vált előnyére.Szinte minden éjszakája ebben az örjítő tépelődésben magányosan telt.Megalázottsága,sértettsége,a csalódás,elviselhetetlen volt számára.A férfi,akit szeretett,egy szenvedélyes éjszaka után szó nélkül hátat fordított neki,eltünt az életéből.

Kegyetlen dolog a csalódás.Nem tudom aki okozza tudatosan teszi e érzéketlenségből,gonoszságból ? Vagy pusztán egy lelketlen üres ember.Erre választ attól nem kaphatott aki adhatna.Bár már hónapok teltek el azóta,de nem jelenthető ki múlt időben,mert a sebek nem gyógyulnak,még kíséri őket a fájdalom.Minden erejével,tudatával azon volt,hogy felejtsen,tovább lépjen.Már-már úgy tünt jó úton halad,de ez az álca a külvilágnak szólt,hogy gyengeségét leplezze.Belül tátongó mély sebei véreznek.És félő hogy elvérzik benne.A sorsa tálcán nyújtja az újabb esélyt,hiába,nem tud,nem akar élni vele. Az élete más területein sikereket halmoz,de ez nem kárpótolja az elveszett szerelemért,elhagyottságért.Minden hang,illat mozdulat visszaviszi a múltba.
Minden szó minden tett a férfira emlékezteti.Tudja,hogy nincs értelme,de minduntalan a múltat boncolgatja.
Visszatekintve úgy tűnik,a férfi szándékosan hagyott nyomokat az életében.Egy egy közösen megélt eseményt nyomatékosan tudatosított,mondván ; erről vagy arról mindig az jusson eszébe.És hát volt,sok különleges közös élmény.Mikor gondolatai itt kalandoznak szívét mintha egy óriási kéz facsarná,gyomrába áll az a kellemetlen érzés,és a könnyei már nem férnek fáradt szemébe.Nem tud parancsolni nekik.Már nem rázza görcsös zokogás,csak
fájdalmasan csordogál,remélve hogy magával viszi a bánatot.

Hogy kimozdítsa hangulatát ebből a gyötrődésből,próbál a másik férfira gondolni,akit a sors vígaszúl az útjába küldött.Jóképű,elegáns,mint általában a zsánere.Figyelmes,gyengéd,kellemes,de mégse,nem megy.Szíve tiltakozik,elméje követeli.Két érzés vívódik benne,és ez még rosszabb,mint a megbántottsága.Mert a felelősséget nem meri vállalni ! Mert felelős a másik férfiért,aki szeretettel fordult felé.Mert ő is olyan galád lenne,ha visszaélne a férfi érzelmeivel,mint akitől szenved.
Tanácstalansága már a kétségbeesésbe űzi,és nincs aki a megértésével segítené.
Vívódását nem osztja meg senkivel.Nincs szüksége közhelyekre,közönyös érzéketlen véleményekre,gúnyos itéletekre.Maga akar dönteni,és félő hogy a szívével fog !
Mindig ugyanaz a kérdés.Fájdalmas,gyötrő és gúzsba köt.

Lassan hajnalodik.Megint múltba vész egy éjszaka.
Ágnes elcsigázott fáradt lélekkel az érintetlen ágyhoz megy,elrebeg egy gyors imát,és reménykedve fekszik le,a következő pár óra hozzon neki megváltást.

ÉDES M. (Zimányi Márti)

Author: Zimányi Márti & ÉDES M.

Végtelen boldogsággal tölt el, hogy e közösségnek tagja lehetek. Zimányi Márti alias ÉDES M. vagyok, az idősebb korosztályhoz tartozom. Hosszú lenne leírni mi mindennel foglalkoztam, a szó szoros értelmében az élet volt a tanítómesterem. Kezdetben írói néven,ÉDES M. utóbb a születési nevem hozzáadásával jelennek meg az írásaim. Pár hónapja verseket, novellákat írok. Jellemzően az érzelemvilágom inspirál, de gyakran képzeletem szüli az írásaimat. Úgy érzem végre megtaláltam, amit kerestem. Az írásban leltem magamra, ebben tudok kiteljesedni. Kedvenc idézetem : “Olyanok vagyunk, mint a könyvek. A legtöbb ember csak a borítót látja. Néhány ember csak a bevezetőt olvassa el. Sok ember hisz a kritikusoknak. És csak egy-két ember lesz, aki ismeri a tartalmat.” (Émile Zola)