Oszkár már benne van a korban és mivel nem veti meg az élet apró örömeit, ez egy árnyalatnyit ront a kinézetén. Karikás szemek, toka, úszógumi derék és még sorolhatnám, de nincs miért, mivel összességében nem lóg ki a sorból. Azon kívül valljuk be, hogy nem mindenki a fiatal, kocka hasú, kigyúrt izompacsirtákhoz vonzódik. Éppen ezért nincs abban semmi meglepő, hogy minden szuper csinos, szexi és fiatal lány szerelmes belé. A szépségek gyakorta veszekednek, sőt hajba is kapnak egymással a kegyeiért. Kénytelen egy kis fegyelmet tartani közöttük. Ráadásul ő még abban a korban szocializálódott, amikor a férfiember beérte egyszerre egy hölggyel is. Így aztán hol ez a cica, hol az a cica alszik az ágyában. Az alvás szó kifejezés nem a véletlen műve, hiszen nincs mit tagadni, hogy bizonyos korban a nagy l’amour már nem mindig jön össze
Azért én még férfi vagyok, mondogatja magának Oszkár, hiszen olykor arra ébredek, hogy buzog valami bennem, de olyankor is úriember maradok. Ha a cicus már alszik, megfordulok és együtt durmolunk. Ez is a figyelmességem jele. Hiszen nyilván nem véletlen, hogy rajongásig szeretnek a nők. Az egyéniségem, a sármom lenyűgözi őket, ráadásul a kinézetem is izgalmas. A múltkor is azt mondta az egyik cicus, hogy az édi kis bajszod szeretem a legjobban benned. A drága zöldszemű cicám pedig az erőt kedveli, ami belőlem árad. Vallomása szerint azért vagyok a mindene, mert olyan rámenős vagyok, mint ő. A végtelenül türelmes – szinte egész éjjel lesben várakozó – csókos cicusom állítja, hogy tőlem jobb pasit el se tudna képzelni. Igaz, ami igaz, mert van úgy, hogy a türelem nem rózsát, hanem valami egészen mást terem, amit azért nem osztok meg a kedves olvasóval, mert az mégiscsak a mi magánügyünk, mondhatnám úgy is, hogy hálószoba titok, amit nem teregetek ki. Ugye még a madár se csinál bele a saját fészkébe, hát még én, aki egy kultúrlény vagyok. Annyit azonban elárulhatok, hogy olyankor én sem alszom. Ezt csak azért osztom meg a nyilvánossággal, mert az én kis drágám büszke rám. Szó szerint idézem, hogy mit mondott, mert nem szeretném, ha egyesek azt gondolnák, hogy dicsekszem és csupán fényezem magam: „Mókuskám, amit te teszel, az nem szégyen, hanem sokkal inkább dicsőség és érdem.”
Hát így élünk mi, ilyen idilli harmóniában és csak az ádáz ellenségeim híresztelik rólam, hogy csupán a milliárdjaim miatt szeretnek a nők. Na, majd megkapják a magukét, mert becsületsértésért az összes cicám be fogja perelni őket.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.