Elszabadult lovak tajtékos sörénnyel
vágtatnak tova és versengnek a széllel.
Nincs karám, istálló, semmilyen akadály,
nyargalnak sebesen, mert futniuk muszáj.
Lehunyt szemed mögött csak portyázó lovak,
lelkedben viszont már sok ezer gondolat.
Felfordul, szétesik, majd ismét összeáll –
néha nyilvánvaló, néha meg maszkabál.
Egyet-kettőt magad elől is elrejthetsz,
naivan hiszed, így könnyebben felejtesz,
hisz bölcs vagy: mögötted sok év tapasztalat…
Pár percre ezzel még becsaphatod magad.
Kopogtatás nélkül rád ront a valóság,
hátad mögött nincs más, csak letaposott rózsák.
Elfogy a lendület és megtorpan a ló.
Ha tévedés volt, talán megbocsátható.
Józan belátás kell: mi jó, az maradjon,
ami pedig rossz volt, hulljon vagy szakadjon!
Tépázza meg a szél minden nehéz álmod,
szakíts rajta te is, nem kell már megállnod.
Lovad már nyugtalan, csak kapál a lába,
neked kell döntened: előre, vagy hátra.
Legyőzhetetlen, ki újra nyeregbe száll,
akárhogyan döntesz, az már csak rajtad áll.
Lovad sörényét lágyan lengeti a szél,
minden moccanása csakis hozzád beszél,
szeme pajkos gyermekként kacsint vissza rád.
Jó, vagy rossz a döntés, mindegy, csak menj tovább!
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
2 Responses
„Kopogtatás nélkül rád ront a valóság,
hátad mögött nincs más, csak letaposott rózsák.”
Szomorú, fájdalmasan szép sorok.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdvözlettel:
Angéla