Menj tovább

Elszabadult lovak tajtékos sörénnyel

vágtatnak tova és versengnek a széllel.

Nincs karám, istálló, semmilyen akadály,

nyargalnak sebesen, mert futniuk muszáj.

 

Lehunyt szemed mögött csak portyázó lovak,

lelkedben viszont már sok ezer gondolat.

Felfordul, szétesik, majd ismét összeáll –

néha nyilvánvaló, néha meg maszkabál.

 

Egyet-kettőt magad elől is elrejthetsz,

naivan hiszed, így könnyebben felejtesz,

hisz bölcs vagy: mögötted sok év tapasztalat…

Pár percre ezzel még becsaphatod magad.

 

Kopogtatás nélkül rád ront a valóság,

hátad mögött nincs más, csak letaposott rózsák.

Elfogy a lendület és megtorpan a ló.

Ha tévedés volt, talán megbocsátható.

 

Józan belátás kell: mi jó, az maradjon,

ami pedig rossz volt, hulljon vagy szakadjon!

Tépázza meg a szél minden nehéz álmod,

szakíts rajta te is, nem kell már megállnod.

 

Lovad már nyugtalan, csak kapál a lába,

neked kell döntened: előre, vagy hátra.

Legyőzhetetlen, ki újra nyeregbe száll,

akárhogyan döntesz, az már csak rajtad áll.

 

Lovad sörényét lágyan lengeti a szél,

minden moccanása csakis hozzád beszél,

szeme pajkos gyermekként kacsint vissza rád.

Jó, vagy rossz a döntés, mindegy, csak menj tovább!

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »

A térdelő akt

A térdelő akt   Szépség és kecsesség, Arca csupa báj. Karcsú, formás a teste, Nincs rajta egy deka fölös háj. Hosszú, hullámos fekete haja Formás

Teljes bejegyzés »

Fényfesztivál

Fényfesztivál Fények, újra remélek, Fejemen cukorsüvegem, Téged becézlek, oh, téged becézlek. Iramlanak rajtam, Hajamba kapva a zöldek, a kékek, Lila ruhámba térnek, S lassan összeáll,

Teljes bejegyzés »