Ott tartalak

Alszom még egy percet,
s álmodom veled,
így valóság a pillanat,
még megfogom kezed.
Ott tartalak bent,
egy ölelő álomban,
és veled tarthatok,
az időtlen távolban.
Vallyon Miklós
Author: Vallyon Miklós

1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A tök nem alma!

Szeretem az ősz színeit, de talán még annál is jobban az ízeit. Az édes szőlő, a sült gesztenye és a sütőtök semmihez sem fogható finom

Teljes bejegyzés »

Az ihletről

Bús Berzsenyi nemes szava A Múzsához repül tova: „Felvonsz a porból, s szememet A nap felé függeszted.” Számomra az a menedék, Ha költészetemben derűs minden.

Teljes bejegyzés »

Bizonytalanság

Bizonytalanság   Kerületem lámpái alatt este, Halkan kísér a köd, A szikrázó fény mégis, Szívembe költözött.   A köd megszólít, Majd leplet húz szívemre, Elgondolkodom…

Teljes bejegyzés »

A lángoló csend hangja

    A lángoló csend hangja   A hallgatásban, amit nekem adsz, megnyugszik minden kedves, régi szó. Te a hideg téli fák alatt velem vagy,

Teljes bejegyzés »

Hatodik emelet

Ez az írásom a Zöldkalamáris Könyvkiadó Amikor megismertelek című antológiájában jelent meg.   Egy koranyári napon az albérletembe tartottam az egyetemről.  A panelházba érve áporodott

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

A menny kapujában

A mennyország kulcsait sietve nekem adta Péter, Őrizzem, míg elrepül, beszélnie kell már Istennel. Néztem csak a karikát, vajon hány is lóghat rajta, De megszámolni

Teljes bejegyzés »