Várlak,
már oly régóta várlak.
Téged,
ki csak oly ritkán nézed,
ha szólok, vagy írok,
vagy ha csak emléket idézek.
Téged várlak oly rég,
ki mindent tud rólam,
de én rólad alig,
s kíváncsian várom még,
hogy jöjj, hogy szólj,
hogy érintselek.
S oly rég, mi emészt,
az idő,
mit te csak vonszolsz, húzod,
mint végtelen el nem fogyót.
Úgy várlak,
némán, csendben,
s nézem fotód.
Már magam sem tudom,
meddig, s hogy bírom ezt az idő folyót.
Csak várlak,
mint felderengő, tündérmesét.
S mintha néha hallanék egy hangot,
várj még kedves,
létezem,
s hamarosan itt vagyok,
és te itt vagy velem.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Téged várlak oly rég,
ki mindent tud rólam,
de én rólad alig,”
Nem a legszerencsésebb helyzet. Bár én is nyitott könyv tudok lenni az előtt, akiben megbízom, de ha ő nem az, akkor rájövök arra, hogy kár volt magam „kiadnom”.
Szeretettel: Rita