Lóvátevők

Lóvátevők

Sokan vagytok lóvátevők
minduntalan hontalan kóborló angyalok
ebben a földi dagonya mocsárban
Hogy rászedhesd a gyanútlan kamaszt
akik a haladást mímelő napi képsorokban
mint ezüst toll a dagadó mocsárban
nyeríthetsz lóvá tett lovagként
A mennyből kevés van itt a Földön
de áldozat megszámolhatatlan
Ki leterszi voksát ádász jelszavaknak
hogy szolgálatot tegyen lóvá tevő lovagoknak
Az élet csupán egy kiáltás
itt csak megbűvölt idomár lehetsz
mert könnxyen lóvá tehetnek
Istentelen vad egyedek
Ma csak úgy élhetsz, ha kámzsát húzol fejedre
és megismered, mi lehet a lóvá tevők fegyvere
Ne élj önkéntes tudatlanságban
jól nézd meg, mi van a teli zsákukban
Hogy a lóvátevőket könnyen el tudd kerülni
és tudd, miért kell az érdeket megnevezni
Krisztus példabeszédeit vedd figyelembe
mert az elvezeti lelkedet a mennyekbe.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »