Érdekházasság – A válás

Rettenetesen éreztem magam amikor szeptember elején kimondták a válást és végérvényesen elvesztettem azt a gyereket, akit addig a fiamnak hittem. Valójában már hetekkel előbb tudtam, hogy ez fog történni, hiszen a volt feleségem DNS tesztje alapján ez nyilvánvaló volt. A bíró mindössze hivatalos vizsgálatot kért, mielőtt ítéletet hirdetett. Végül el sem mentem a tárgyalásra, csak Feri, az ügyvédem volt jelen, aki rögtön utána felhívott és közölte a hírt. Ott ültem a telefon mellett, majd, amikor megszólalt, összerándult a gyomrom. Ennek már két hete, de azóta sem tudok nyugodtan aludni. Állandóam Pannát, a volt feleségemet és Pétert, a fiát látom magam előtt. Ő valószínűleg hamarosan hozzámegy a gyereke apjához, de velem mi lesz? ­ gondolkodtam néha szabályosan magamban beszélve az üres házban. Végül Feri, az ügyvédbarátom javaslatára elmentem egy pszichológushoz.

­ Hidd el, Kata, a pszichológus ismerősöm majd rendbe teszi fejedet ­ mondta nekem többször is Feri. ­ Amúgy csinos nő. Szerintem tetszeni is fog neked ­ tette még hozzá kicsit kaján vigyorral. Hát lássuk, mit tud velem kezdeni ­ gondoltam magamban és elmentem hozzá.

­ Bocsánat, hogy kicsit késtem, de sok dolog volt bent ­ kezdtem máris a magyarázkodást.

­ Kedves Tamás! Ez az ön idejéből megy ­ válaszolta Kata magabiztosan. ­ Kérem, kezdje el mesélni, miért érezte úgy, hogy segítségre van szüksége! ­ miközben egy fotelra mutatott.

Mindketten kényelembe helyeztük magunkat. Egymással majdnem szemben ültünk, köztünk egy kicsiny kerek asztalka állt, amelyen egy nagyon szép hímzett terítő volt. Az egész szoba nagyon barátságos légkört árasztott. Velünk szemben egy nagyobb, régi szekrény állt, a falon képek, az ablak előtt függöny félig behúzva. A szoba másik részét egy íróasztal foglalta el, amelyen számítógép állt nyomtatóval, mögötte több polcnyi könyv. Az üresen marad helyeken virágok voltak.

­ Nem is tudom, hirtelen hol kezdjem. Feritől bizonyára tudja, hogy nemrég mondták ki a válásomat, amely nagyon megrázó volt számomra. Először azt hittem, hogy könnyedén túlteszem magam rajta, de most úgy érzem, hogy mégsem lesz az ­ beszéd közben furcsa volt a saját hangomat hallani. Az elején nem is igazán mertem Katára nézni. Ahogy Feri mondta, tényleg szép fiatal nő, barna félhosszú haj, szép, diszkréten sminkelt arc és ilyesmivel foglalkozik ­ morfondíroztam magamban.

­ Azt javaslom, hogy menjünk végig a teljes történeten, attól kezdve, hogy megismerte a volt feleségét ­ mondta Kata.

­ Valójában gyerek korunk óta ismertük egymást, hiszen szomszédok voltunk. Ugyanabba az általános iskolába jártunk. Sokszor mentünk együtt reggelenként, majd délután hazafelé is.

­ Értem. De mikortól kezdődött a kapcsolatuk, ami végül a házassághoz vezetett?

­ Igen. Ez már érdekesebb történet. Panna és én később másik iskolába kerültünk a városban. Akkor már jóval ritkábban találkoztunk. Mondhatni inkább csak véletlenül. Én, mivel idősebb vagyok, hamarabb végeztem és hazamentem a faluba, hogy a szüleim vállalkozásában dolgozzak, a főiskolát levelezőn végeztem. Panna még iskolába járt. Hétvégenként láttam néha. Majd egyszer csak az édesapja felkeresett minket azzal, hogy a vele szomszédos földterületünk egy részét szeretné megvenni. Ekkor kezdődött.

­ Mi kezdődött ekkor?

­ Pannával a kapcsolatunk. Ugyanis apám elmondta, hogy egyik szomszédunk szeretné a mi földünk egy részét megvenni. Erre én rögtön reagáltam, hogy ja persze, akinek az a csinos lánya van. Erre apám rákérdezett, hogy tetszik-e nekem Panna? Én meg igent mondtam. Majd ezek után a két apa elkezdett kombinálni.

­ Mit ért azon, hogy kombinálni?

­ Egész konkrétan a házasságunkról.

­ És erre ön hogyan reagált?

­ Nem volt ellenemre. Panna tényleg csinos volt. Dacára, hogy akkor már jóval kevesebbet találkoztunk, be kell valljam, néha fantáziáltam róla. És akkor épp nem volt barátnőm. Tehát elkezdtem udvarolni neki. Amikor hétvégenként hazajött a városban lévő iskolából, ahová járt, találkozgattunk. A két család sokszor együtt ebédelt, majd apám hivatalosan is megkérte Panna kezét és az érettségiét követően kitűztük az esküvő napját is.

­ Ön nem tartotta ezt egy kicsit gyorsnak?

­ Utólag visszagondolva igen, de akkor nem gondolkoztam ezen.

­ Panna miként reagált az eseményekre?

­ Panna olyan volt, mint egy jó kislány. Legalább is nekem úgy tűnt. Persze valószínűleg azért, mert az apja ezt várta el tőle.

­ Semmiféle gyanú nem ébredt önben, hogy esetleg ő mégsem örül annyira az esküvőnek?

­ Őszintén megmondom, nem. Pedig visszagondolva kellet volna.

­ Miért, miből gondolja ezt?

­ Az érettségit követően a szülei megengedték nekünk, hogy már együtt aludjunk. És akkor szembesültem azzal, hogy Pannának nem én voltam az első. De ez cseppet sem zavart. Egyszerűen azt gondoltam, hogy persze, manapság ez természetes.

­ Tudja ki lehetett az illető?

­ Akkor nem tudtam és sajnos nem is érdekelt. Most már tudom, hogy Panna kibe volt szerelmes, akit el kellett hagynia miattam.

­ Hogy kell ezt érteni? Pannát kényszerítették, hogy önhöz menjen feleségül?

­ Igen, azt hiszem így lehetett. A két apát, Pannáét és az enyémet nem érdekelte ez a dolog. Ők ketten elhatározták, hogy esküvő lesz és kész. És mi pedig belementünk.

­ Önt is kényszerítette az apja?

­ Nem, engem nem, de azt hiszem Pannát igen.

­ Mit gondol, miért?

­ Szerintem amiatt az átkozott föld miatt, amire kölcsönt vettek fel és melegházat építettek rá, de a végén bedőlt a hitelük.

­ Ekkor kezdődtek önöknél is a bajok?

­ Nem, az ettől független volt. Nehéz megfogalmaznom, de valami olyasmit kezdtem érezni, hogy Panna nem szeret és elkezdtem kimaradozni. Furcsa volt még, hogy Panna ezeket nem is igazán nehezményezte. Végül egyik reggel közölte, hogy el akar válni.

­ Mondta, hogy miért?

­ Nem. Látja most, hogy beszélünk róla kezdek visszaemlékezni. Csak annyit mondott, hogy el akar válni.

­ Erre ön hogyan reagált?

­ Teljesen kiborultam és közöltem vele, hogy ezt jól gondolja meg, mert a gyereket el fogom venni tőle. Erre ő fölényesen azt felelte, hogy azt majd meglátjuk. Én nem sejtettem semmit.

­ Mit nem sejtett?

­ Amit ő már akkor biztosan tudott, hogy Péter, Panni másfél éves kisfia, nem tőlem van, hanem a régi szerelmétől, akitől a szülei eltiltották, mert ők azt akarták, hogy Panna az én feleségem legyen.

­ És ön ezt hogyan, mikor tudta meg?

­ A válási meghallgatáson. Csak a tárgyalás legvégén hozakodott vele elő. Odament a bíróhoz és átadott neki egy iratot. Majd a bíró átfutotta és elmondta, hogy az egy DNS teszt, amelyből az látható, hogy ki a gyerek valódi apja, aki nem én voltam. Azt hittem ott menten elsüllyedek. Majd a bíró hivatalos tesztet kért és elnapolta a tárgyalást. És két hónap múlva kimondták a válást és mivel megállapítást nyert, hogy nem én vagyok a gyerek apja, így semmiféle jogot nem formálhatok rá. Ténylegesen erre a tárgyalásra már nem is mentem el. Csak Feri, az ügyvédem vett részt rajta.

­ Miért nem ment el?

­ Nem bírtam volna még egy megaláztatást elviselni. Én szerettem azt a gyereket. És úgy éreztem, hogy ezzel mindent elveszítettem. Szörnyű lesz a karácsony nélkülük. A tavaszi külföldi utamról még ajándékot is vettem neki előre, ami most ott porosodik az egyik polcon.

­ Hogyan tudta meg, hogy a volt feleségének ennyire komoly kapcsolata volt és valószínűleg kényszerítették a házasságra?

­ Most, a napokban vált világossá számomra ez a dolog. Ezért is keseredtem el annyira, hogy végül önnél kötöttem ki. Péter, a feleségem régi szerelme, testvérétől tudtam meg. Véletlenül találkoztunk és elkezdtünk beszélgetni. Őt is ismertem persze, hiszen mindannyian ugyanabba az általános iskolába jártunk.

­ És most, hogy mindezt elmondta, hogyan érzi magát?

­ Kicsit jobban. Most végig gondoltam a házasságom történetét az elejétől a végéig.

­ Mit csinált volna másképp?

­ Nem tudom. Egyszerűen nem tudom, hogy mikor kellet volna gyanút fognom, még valószínűleg az esküvő előtt. Annyira vak voltam. Talán nem kellett volna annyira hamar megesküdtünk. De ezzel úgy voltam, hogy végül is régóta ismertük egymást.

­ Azt mondta, hogy elkezdett kimaradozni. Esetleg egy új kapcsolat nincs a láthatáron?

­ Igen, ténylegesen flörtöltem másokkal, de semmi több. De úgy érzem, még nem állok készen új kapcsolatra. Tudja, ennek a történetnek nagy híre lett a faluban és furán néznek rám az emberek. Ténylegesen ez is zavar.

­ Önnek kell elhatároznia magát, hogy miként is folytatódjon az élete. Esetleg más lehetőségek is vannak az ismerkedésre. És talán a mi beszélgetéseink is segíthetnek.

­ Igen, ez biztos így van. Mikor jöhetek ismét? ­ kérdeztem befejezésképp. Majd eleinte kéthetente, majd hetente kerestem fel Katát, majd egyszer csak mondta, hogy fel kell függesztenünk az üléseinket, mivel kapott egy egyéves ösztöndíjat Bécsbe. Ettől nagyon elkeseredtem, mivel azt éreztem, mintha kezdenék rendbe jönni. Nem is mentem másik pszichológushoz. Kicsit a munkába temetkeztem. Majd úgy fél év múlva írtam Katának egy emailt, amelyben megkérdeztem, hogy van. Hamar válaszolt, majd elkezdtünk levelezni. Végül mindketten rájöttünk, hogy jó páros lennénk. Azóta két gyerekünk is született, akik megédesítik az életünket.