Én más vagyok, mint a többi gyerek,
Akik engem nem nagyon kedvelnek.
Mert én különbözöm tőlük nagyon.
„Meleg vagyok, s undorító”. – hallom.
Otthon két apukám is van nekem.
Mind a kettőt igazán szeretem.
Bár nagyon bánt, nem tehetek róla,
Mamám nincsen.S örökbe fogadtak.
Hiába vágyom egy anyukára,
S nem lehet, hogy apukáim bántsam,
Ha elítélnek is az emberek,
Ellene én semmit se tehetek. .
Bárcsak „normális” családom volna!
Bár, ki csak rám néz, nem elfordulna!
Bár ne volnék más,.mint a többiek,
S ne büntetnék, amit nem tettem meg.
Álmomban egy, a sok közül vagyok.
Elfogad a világ, s része vagyok.
Közétek csak simán beolvadok.
Láthatatlan, s nagyon boldog vagyok.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
” ne büntetnék, amit nem tettem meg.”
Jogos kívánság. Mindenkit a saját cselekedetei alapján szabad megítélni.
Szeretettel: Rita