Ha vissza jönnél,
asztalhoz ülhetnénk,
talán egy palack bort
ketten, együtt felüthetnénk.
Beszélgetnénk míg
az éj elkezd öregedni,
s emlékezve bíztatnánk
egymást felejteni.
Ha visszajönnél,
többször találkoznánk.
A felettünk összecsapó
hullámokat meglovagolnánk,
s a habokból emelkedve
konokul percet váltanánk.
Adnánk tenger időt egymásnak,
mint egyik ember
szükség idején a másiknak.
Ha visszajönnél,
máshogy csinálnánk mindent.
Nem felednénk,
hogy az idő egyszer már elröppent.
S ha visszajönne
mindenki, aki valaha elment,
ha belepusztúlnánk is,
földre hoznánk a Mennyet.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
6 Responses
„S ha visszajönne
mindenki, aki valaha elment,
ha belepusztúlnánk is,
földre hoznánk a Mennyet”
Csodálatos vágyak, melyek nem teljesülhetnek be sohasem.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Továbbra is hálás vagyok, hogy olvassa az alkotásaim, és megosztja velem érzéseit, gondolatait.
Őszinte köszönettel: Zita.
kedves Zita,
én valahogy úgy tapasztaltam, hogy sohasem az jött vissza, aki elment. s talán jobb is így. mert mi magunk sem vagyunk már többé azok, aki voltunk…
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Szeretném hinni, de lehet, hogy Önnek van igaza.
Köszönettel: Zita.
igazam? á, nem. csak ilyen tapasztalatom van…
Gábor
Kedves Zita!
Ezt én nagyon benéztem. Az eltávozott szeretteinkre gondoltam. Gábor hozzászólására jöttem rá, hogy másról van szó. Nem szeretném, ha visszajönne hozzám az, aki egykor elhagyott. Gáborral értek egyet. Viszont, ha azok, akik azért hagytak el, mert itt kellett hagyniuk a földi létet – ilyenek a drága, feledhetetlen szüleim – igen, akkor hoznánk földre a Mennyet.
Szeretettel: Rita