Veled

Veled

 

Az elfáradt kezem a kezedbe téve,

Ujjaimmal az ujjaidat átfonom.

A szívünk felcsendülő szolid üteme

Egyként megszólalva, gyönyörű oltalom.

 

Nézem a bőrünk mélyen gyűrött ráncait,

Melyek őrzik az évtizedek nyomait.

Magukban hordják az emlékek ezreit,

Az élet megélt nyűgét és örömeit.

 

Őszintén vallanak csodákról, bánatról,

Bölcs döntésekről és végzetes hibákról.

A tenyerünk, mint az öreg tölgyfa kérge:

Érdes, de csodás érzés az érintése.

 

Kezed a kezemben végtelen oltalom,

Mely védelmet adva kísér az utamon.

Köszönöm a sorsnak azt a pillanatot,

Amikor hű társamként téged átadott.

 

 

 

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Kezed a kezemben végtelen oltalom,
    Mely védelmet adva kísér az utamon.
    Köszönöm a sorsnak azt a pillanatot,
    Amikor hű társamként téged átadott.”

    Csodálatos érzés lehet, sajnos az én életemből ez kimaradt.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »

A térdelő akt

A térdelő akt   Szépség és kecsesség, Arca csupa báj. Karcsú, formás a teste, Nincs rajta egy deka fölös háj. Hosszú, hullámos fekete haja Formás

Teljes bejegyzés »

Fényfesztivál

Fényfesztivál Fények, újra remélek, Fejemen cukorsüvegem, Téged becézlek, oh, téged becézlek. Iramlanak rajtam, Hajamba kapva a zöldek, a kékek, Lila ruhámba térnek, S lassan összeáll,

Teljes bejegyzés »