Úton vagyunk

Úton vagyunk

Úton vagyunk a Nagybőjt derekán
előttünk már pislákol a gyertyák fénye
Az űrbe hatal tekintetünk
már látható a szent félhomály ismérve
ez jelzi utunk helyes irányát
Még előttünk az ablakpárkány görbe éjszakája
mit a bűnbánatunk lassan átjárja
Bár a tavasz tested falát át nem törheti
de a bűnbánat terheit már átengedi
mely a sorakozó negyven nap vállát terheli
Hisz minden napra jut egy ember alkotta kíntorna
a gyűlöletbeszédtől a gyilkos háborúig
mi az értelmetlen halált haphosszat ontotta
A király nem parancsolgat
de jelenléte lelkünkben parancsokat ad
Amíg elérkezünk a keresztfáig
naponta kapaszkodjunk valami igazán jóba
míg egy nagybőjti viharos szél
lelkünk tisztára nem mossa
Az otton csendjében
szállj magadba, egy csendes imába
Egy csepp örökkévalóság is
több lenne, mint a cseppfolyós jelen
Krisztus örökkévalóságot igért
ha a jó úton megtalál a kegyelem
Húsvétra meghozza gyümölcsét,
meghozza szémodra az örök életet.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »

Koronazár

Józsi arra ébredt, hogy a szemét égeti a nap. A kocsma bejárata előtt találta magát az árokban, és piszkosul el volt ázva. Majdnem annyira, mint

Teljes bejegyzés »