A szeretet képtára

Emlékszel még a lopott délutánra?

Ölünkbe szende felhő zárta,
Mikor hamuba sült rákot majszolva,
Nem gondolva jövőtlen bajokra,
Kis tisztáson szövögettük
Életünk fonalát?
Én, időtlen látva
Ahogy nevetésed orgonája
Zöldre festi a hervadt kis mezőt.
Te, végtelen szavaid véges
Ingoványain haladva,
Elmerülve néztük, hogy
Borul virágba a világ.
Sosevolt szerelmed
Soseholt emléke
Kísér esetlen
Utamon. Kezembe
Kívántam kezedet,
Mosolyod ülve vállamon
Gyógyítja örök bűntudatom.
Nem engedve, magányos szívemhez
Szorítva őrzöm szemed vígaszát.
Védve az Idő porától, megállva,
Nem lépve tovább.
Ölelésed cseppje tölti lelkemen a tályogot,
Amit boldog órák mögött hagyott a nevetés,
Melyet szeleburdiságom bája
Fakasztott arcodra.
Ezeket kívánom most halálba,
Ezeket kínálom sanyarú múlásra.
Boldogságomat, mosolyomat,
Érted szaporán verő fáradt szívemet.
Mint sarat, mosdanám magamról szerelmemet,
Lehetetlen képek sorát,
Alaptalan tévelygések fojtó láncát.
Keserű folyosókon még egyszer,
Utoljára, végigjárom a szeretet képtárát.
Búcsúzóul simogatom a kedves
Festményeket, amit kezem
Nyomán koptat a düh és ragaszkodás.
Keresem a megnyugvást,
Hátha mocskos számról
A ki nem mondott szavak
Egyszer elérik édes ajkad.
Mámorító kínnal veszem tudomásul,
Mikor testem végre ítélet elé járul,
Hogy a szerelemért hálámat
Fonnyadt levélként békés fuvallat
Görgeti életed szekere elé.
Kereke tapossa el bágyadt emlékemet,
Mindenkire bajt hozó bűnös lelkem
Utolsó maradékát.
Az Idő porává válok magam is,
Gyengéden takarva
Mások festményeit, óvva,
Nem fedve a szeretet olaját,
Mi a vásznat beragyogva hozza
Új boldogság hajnalát.
Somodi Gergely András
Author: Somodi Gergely András

Somodi Gergő vagyok, 1998-as évjáratú, a fővárosban születtem és élek ma is. Mindig is éreztem magamban indíttatást az alkotásra, de csak nagyjából két éve kezdtem el verseket fabrikálni először csak a saját magam szórakoztatására, illetőleg terápiás célzattal. Viszont egy saját verseskötet ötlete is felmerült bennem, amelyet szeretnék majd megjelentetni. Ehhez jó felületnek tartom az Irodalmi Rádió oldalát, mert szeretnék fejlődni, visszajelzéseket gyűjteni a többi alkotótól, illetve, mert ezáltal kipróbálhatom magam (és a műveim) egy nagyobb színpadon, ami akár egy hosszú szenvedélybetegség korai stádiumú tüneteként is értelmezhető. Az alkotói felfogásom a nyitottságra épül, mert úgy gondolom, hogy jót írni csak tabuk nélkül lehet. Eddigi egyetlen publikált művem az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg: Bennem maradt: Szerelmemnek Bálint-napra, 2025

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Hogy a szerelemért hálámat
    Fonnyadt levélként békés fuvallat
    Görgeti életed szekere elé.”

    Meghatóan szép sorok, de ne hibáztasd annyira magad, akinek nem a Te valód kell, az meg se érdemel.

    Szeretettel: Rita

    1. Szia Rita!
      Köszi a visszajelzést, megnyugtatlak, nem hibáztatom én magam semmiért, de a gyász érzésébe, meg abba, amit akkortájt éreztem, amikor írtam ezt a verset (ez volt a legelső írásom még egy pár éve) ez is beletartozik és jó látleletnek gondolom a saját magam számára. Meg mivel ez volt az első versem, nagyon kedves a számomra.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bölcsőd mellett

Edit Szabó : Bölcsőd mellett Bölcsőd mellett kisgyermekem, elringatlak a zöld gyepen, látom arcod mosolygását, két szemednek ragyogását. Mesét mondok őzanyóról, az aranyló csillagokról, kék

Teljes bejegyzés »

Találós kérdés

Találós kérdés   Hogyha adod, nem fogy el, Tőle szíved énekel, Nélküle, ha élni kell, Úgy az élet, csak teher.   Hogyha kapod boldogság, És

Teljes bejegyzés »

Az idő

Az idő   Néha rohan, néha mászik, Az idő, az elodázik Minden egyes pillanatot… Mit lelkünk az élettől kapott. Az időt mi hoztuk létre, Azzal,

Teljes bejegyzés »

Apám és én

Apám és én   Mindig jóra tanítottál, Hitet, szeretetet adtál. Kicsi voltam, felnéztem rád, S anyanyelvet hintett a szád, És meséltél mindig nekem, Mesékből állt

Teljes bejegyzés »

Aztán boldogan éltek…

„Aztán boldogan éltek…”   A mese egy varázslat, A történet elaltat, Éltet és fellelkesít, Aztán meg elandalít. Míg tart, izgatottá tesz, Tőle jó érzésünk lesz.

Teljes bejegyzés »