Apám és én
Mindig jóra tanítottál,
Hitet, szeretetet adtál.
Kicsi voltam, felnéztem rád,
S anyanyelvet hintett a szád,
És meséltél mindig nekem,
Mesékből állt az életem.
Én kérdeztem mindig tőled,
S tudássá váltak miértek.
Édesapám, te jó ember,
Mért hagytál itt, mért mentél el?
Korán elvitt a bősz halál,
Tíz évig voltál csak csupán…
Ötödiknek ennyi jutott,
Mégis sok szeretetet kapott,
Az a törékeny kislányka,
Ki vézna volt és soványka.
Te sok mindenhez értettél,
Alkotással telt el a tél.
Tavasszal a kerti munka,
És én jártam a nyomodba.
Nyáron meg az erdőt jártuk,
Akác virágzását vártuk.
Őszi szelet nem szerettem,
Fázósan sétáltunk ketten.
Olyan jó volt együtt veled,
Eltettem a szereteted.
Emlékeimben őrizem,
Ha tehetem, előveszem.
Mikor elmentél örökre,
Szívem zárult egy időre.
Gyászoltam hét évig téged,
Én, a legkisebbik véred.
A tudásé lett a szívem,
Tanultam örökké, híven.
Úgy, ahogyan tanítottad,
Szívemben őriztem utad.
Akkor is, ha már nem voltál,
Szellemed mindig itt vibrál,
És mutatja a jó utat,
Mit az ember mindig kutat.
Édesapám, te jó ember,
Találkozunk mi még egyszer.
Ha mást nem, a mennyországban,
Hol élhetünk majd boldogan.
Fonyód, 2023. július 16.
Author: Császár Rita
Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.