Az idő
Néha rohan, néha mászik,
Az idő, az elodázik
Minden egyes pillanatot…
Mit lelkünk az élettől kapott.
Az időt mi hoztuk létre,
Azzal, hogy felismertük végre,
Azt, hogy mindig ténykedni kell,
Kitölteni az űrt ésszel.
S megmérni a múló percet,
Hogy mit tettünk, milyen szépet!
Múlt, meg jelen és jövendő,
S összeáll a múló idő.
De ami nekünk már csak múlt,
Arról nem tudni, hogy elmúlt.
Meg nem élt múlt, nem lesz jelen,
Számomra jelentéktelen.
Hisz a jelenben kell élni,
Nem érni rá emlékezni…
Jövő időt építeni
Csak jelenből lehet, tenni,
Cselekedni és dönteni,
Múltat végleg elfeledni…
A múlt elmúlt, vissza nem tér,
A jövő csak jelenben él.
S a jelen az mindig van,
Alakíthatjuk bárhogyan.
Múlt, meg jelen és jövendő,
Mindig folyik a vén idő.
A jelenből mindig múlt lesz,
Hát bánkódni felesleges.
Mindig dönts, s lehetőleg jól,
Így jó jövő lesz a múltból.
Hidd, az „itt és most” a fontos,
Nincs jövő, ha a múlt rongyos.
Hát foltozzuk meg az időt,
Láthassunk szebb jelent, s jövőt.
Minden folt a régi múltban,
Jelenben él valahogyan.
Foltozott jelen kínlódás,
Egy új lappal indulni más.
Tiszta lappal dönts jelenben,
Hogy legyen jövőd – élőben.
Múlt, meg jelen és jövendő,
S összeáll a múló idő.
Fonyód, 2023. augusztus 14.
Author: Császár Rita
Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.
